Szomszédok

Kicsi a világ.
Egyszer mindenki volt magyar.
Vagy ismert egy magyart.
Vagy nem.
Akiktől a lakást béreljük, erdélyi szászok.
Kicsit beszélnek, kicsivel többet értenek magyarul.
Nagyon kedvesek.
Edda néni és Werner bácsi.
A néni (Edda), mondta, hogy szívesen ad káposztát, ha székelykáposztára támadna kedvünk.
Van magyar szakácskönyve is.
Segesvárról származtak ide.
A hálószobánkban Segesvár térképek lógnak az ágy fölött.
Tegnap az is kiderült, hogy a felső szomszédunk valaha egy magyar lánynak udvarolt.
Tizenkétszer járt Magyarországon.
Azon belül Budapesten.
Azon belül a Szüret utcában.
Mi, ha otthon vagyunk egy saroknyira lakunk oda: a Villányin.
Most kiadnánk a lakást, ha kivenné valaki.
Kivenné valaki?
Amúgy Dávid már két napja barátkozik a szomszéd gyerekekkel.
Hannes és Pauli és Leoni és Hanna.
A fiúk kicsit fiatalabbak, a lányok idősebbek.
Bandáznak az erdőszélen.
Tegnap a három fiú autóversenyest játszott.
Túlélték.
Este a szomszédban virslizett az összes gyerek.
Dávid is.
Ezek a mi németeink nem is annyira távolságtartók.
De nem baj.