Mert hogy voltunk ott is.
Most négy napot.
Húsvétkor.
Furcsa ez az otthonlét, amikor sűrítve kapjuk a szeretetet.
Mindenki szeretne belőlünk egy órát.
És ez nagyon jó érzés.
Az már nem annyira, hogy nem tudunk mindenkihez eljutni.
Amikor nem utazunk, akkor telefonálunk.
Sőt, van, hogy akkor is telefonálunk, amikor utazunk.
Visszatérve próbáljuk újra felvenni a régi ritmust.
Nem mindig sikerül.
Akkor is elvisszük Dávidot óvodába, amikor az zárva van.
Akkor is elmegyünk uszodába, ha nincs nyitva.
Óvodába menet.Próbálkozik az ember...
Az uszodázás végül sikerült.
Nem ott, ahol szerettük volna.
Közelebb.
Legközelebb is megyünk.
Élmény volt a fürdés.
Csuszoda is volt.
Meg gyerekjátszó - bokáig érő meleg víz.
Meg napozóterasz infralámpák alatt.
Amúgy német-módra.
De nem baj.
Itt a tavasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése