No para

Virágvasárnap délután ismét parkba mentünk.
Végre itt is kitört a nyár.
A tavasz idén is kimaradt.
Legalább 20 fok volt.
Délután 5-kor.
Gondoltuk (-tam) megnézhetnénk azt a sörsátras játszóteret.
Jót tesz a gyereknek egy kis társaság.
Meg nekem is.
Virág olasz kollégáját is vártuk.
Végül összefutottunk velük.
Tényleg végül.
Mikor már mentünk haza.
A parkolóban.
Ott azért mégse sörözhettünk.
Különben is: "apuka, maga azon már túl van!"
Szóval jól éreztük magunkat, és elmeditálgattunk a stresszmentes életen meg a német anyákon.
Előbbi tartalmasabb volt.
A stresszmentes élet a hosszú haj titka.
Dávidét tegnap levágtuk, már csak én vagyok hippi.
Bundeszfrizurával.
Virágé is elég fura (lásd kép), de neki legalább van időpontja odahaza.
Ma délután újabb jellemzővel gazdagodott a stresszmentes élet fogalomköre (van ilyen? mind1.):
úttörőtáborrá alakult a Pfarrer-Imhof 12-18.
Itt vannak Werner bácsiék unokái, a kislány (Maya) a másik kislányokkal szaladgál és sikongat, a kisfiú (Jascha) az asztalitenisz és a gitár szerelmese.
Délután engem is kétszer levert.
Nem gitárban.
Ott azért még nem tartunk.
Közben a háziak és a szomszédok rendületlenül palántáznak.
Láttunk ibolyát is.
Azt nem ők ültették.
Az csak úgy nő.
A mély erdő alatt, a kertünkben.
De nem baj.