Jó ebédhez...

Megfőztem életem első paprikás krumpliját.
Megettük.
Finom volt.
Amikor ilyen jó az idő (véletlenül 20 fok fölé emelkedik a hő), akkor kint eszünk a filagóriában.
Ma is ott ebédeltük a fent nevezett ételt.
Gondoltam Dávidot is bevonom.
Legyen ő a napos.
Szépen ki is cuccolt.
Megebédeltünk.
Gondoltam vissza is pakolhatna (ez már gyerekmunkának számít?), addig én kipihenem a fáradalmakat...
Mondom neki: ma én voltam a szakács, te meg a napos.
Mondja ő: Apa! Te nem vagy szakács, hanem apuka vagy, én meg nem vagyok pincér, hanem gyerek vagyok.
És elment rollerezni.
De nem baj.