Fűre lépni tilos!

Azt hiszem most az egyszer jól tettem, hogy nem mentem a magam feje után :)

Történt ugyanis, hogy a helyiek a kertkultúra jegyében füvet nyírtak hétfőn.
A jobb sarokban a török riviéráról visszatért szomszédasszonyunk Bosch típusú elektromossal, a bal sarokban háromgyermekes háziasszony előbb benzines, majd később légpárnás fűnyíróval.
Köztük mi, és Werner bácsiék rétje.
A Bosch hamar lekapta a 30 m2-et.
Én is próbálkoztam volna segíteni, de a hároméves Hannes arrébb löködött, hogy ezt csak a Maminak lehet - én meg nem erősködtem, fogok veszekedni...
A másik terep kicsit agresszívebbnek bizonyult: egy kő kivégezte a benzines gépet. Ám egy háromgyermekes családanyát nem könnyű kiütni, Katherina előkapta a sufniból a légpárnás fűnyírót és adott neki.
Annyira belejött, hogy vágott egy ösvényt Werner bácsiék rétjébe is.
Nem is kicsit.
Én rákérdeztem, hogy esetleg ne vágjam-e le a többit, de ismét lebeszéltek: csak Edda néni beleegyezésével lehet...
Másnap Werner bácsi ül a napon, előtte a festőkészlet, és virágokat festeget táblákra.
- Mi lesz ez? - kérdem.
- Valamelyik őrült szomszéd belenyírt a mezőnkbe - válaszolja.
- Tényleg? - kérdem, és magamban hálát adok, hogy nem vágtam le az egészet.
- Most ültethetjük újra a mezőt! - válaszolja.
Ja, mert itt a mezőt is ültetik.
Egyik korábbi bejegyzésnél lehet is látni mosolygós teleshopos kislányt a virághintőporral (klikk).
Szóval elkészült a tábla.
Werner bácsi lecövekelte.
Aztán fogta a maghintőport, négykézlábra ereszkedett és behintette a mező sebét.
Jó alaposan.
Meg is locsolta.
Azóta már nő.
De nem baj!