Amikor iskolás voltam, nem vihettünk banánt uzsira, mert mi lesz, ha többiek megkívánják.
Nem mintha különösebben lehetőségünk lett volna fürtökben cipelni a banánt, de a direktíva az direktíva, akár van értelme, akár nincs.
Nem gondoltam volna, hogy két évtizeddel később itt, a szabad Nyugaton újra szembejön a banán.
Tegnap Dávid ovijában voltunk háromnegyedévi értékelésen.
Kedves Frau Blank elmesélte, miben jó és miben kevésbé Dávid.
Aztán mi is elmeséltük, hogy szerintünk miben jó Dávid.
Nagyon jó volt hallani, milyen ügyes, okos a gyerekünk (nem mintha bármi kétségünk lenne efelől...).
Aztán a tízóraira terelődött a szó.
Mit lehet és mit nem.
Kiderült, hogy ebben az első pillantásra nagyon szabadnak tűnő óvodában is vannak szabályok.
Jó lett volna előre tudni.
Szeretek megfelelni a szabályoknak.
Szóval nem lehet pl. akárhová, akármikor kimenniük a gyerekeknek (jó, WC-re mehetnek bármikor), csak ha előre szólnak a Frauknak.
Nem vihetnek tízóraira édességet, mert... mi lesz, ha többiek megkívánják.
Jó kis ideológia.
Ismerős.
Kicsit zokon vettem, mert én pakolom a tízórait, és szeretek megfelelni a szabályoknak, bár egy kicsit jobban a gyerekemnek - ezért vihetett eddig édességet, meg gyümölcsöt is.
Ezután nem fog.
Kenyeret kap vajjal.
Meg sajtot kolbásszal.
Esetleg egy kis snidlinget.
Oszt kész.
Na, jó néha banánt is.
De az csak nem baj?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése