Három hétig voltunk otthon.
9 órát jöttünk vissza.
Megérkeztünk a hó előtt.
Az első 2010-es herrlingeni hetünk mérlege:
Dávid beteg lett még otthon, úgyhogy egész nap játszhatott a régi-új játékaival.
Virág visszatért a munkába, még nem annyira kába :)
Jómagam élem a német anyák idegörlő életét, bár még váliumot nem szedek, de jó lenne, ha Dávid hamarosan visszatérne a falusi játszóházba...
A helyzet amúgy nem ennyire tragikus. Eddáék velkam-vacsorával vártak bennünket, nagyon kedvesen megosztottuk egymással a karácsonyi élményeket.
Hétvégére síelést terveztünk - elhoztuk a cuccot is Magyarországról, ebből aztán nem lett semmi Dávid betegsége miatt. Helyette takarítottunk, pakolásztunk és élveztük a havat.
Hó az van és nem is kevés.
Három napja esik.
Minden nap szorgalmasan eltakarítom a ház körül, naponta többször is - igazi téli sport a hólapátolás.
No, meg kellemes közösségi alkalom is.
Minden szomszéd lapátol, a gyerekek szánkóznak (végre értelmet nyert a házunk mögötti lejtő!), hógolyóznak, hóembert, hókunyhót építenek, merthogy az összelapátolt hó lassan embermagasságú lesz.
Reméljük hétvégére megmarad.
Reméljük Dávid nem lesz beteg hétvégére.
És akkor irány a sípálya!!!
Az utakkal nincs baj.
Csak hogy érezzük a szomszéd fűje fílinget: itt több hóeltakarító gépet láttam 1 óra alatt, mint otthon egész télen.
Na, ja.
