Wordle

Molnár Peti barátunknak köszönhetjük az alábbi képkompozíciókat.
www.wordle.net

Köszönjük :)

Feltüzelve

Újabb érdekes német találmánnyal találkoztam minap.
A Bosch-fűnyírós szomszédasszony betonudvarán játszott Dávid a szomszédfiúval.
Most, kivételesen, két apák vigyáztunk rájuk.
Rudolf megunhatta az álldogálást, tevékenységre vágyott.
Bement a garázsba, és egy apró PB palackkal tért vissza, aminek a végére egy cső volt erősítve.
Alágyújtott a minipörzsölőnek, és a földet kezdte tüzelni.
Kérdem tőle: mi a célja? Hangyát sütöget?
Nem! A kockaburkolat réseiben burjánzó növényeket égette ki.
De nem baj.

Eperke és társai

Otthon tombol a nyár, itt kora májusi az idő.
De legalább érik az eper.
Van is egy szeddmagad eprészet a falu végén.
Mostanság sűrűn látogatjuk.
Dávid rohangász a sorok között.
Mi böngésszük az ültetvényt.
A bejáratnál kis kunyhó.
Amikor először jöttünk – persze doboz nélkül… - tudtunk összehajtogatós dobozt is venni (lásd kép).
Amikor másodjára, kicsit késve, hét előtt percekkel, már csak dobozos epret vehettünk, így az élvezet (és az ingyen degesz) elmaradt, de megszereztük az anyagot.
Tegnap örömmel tapasztaltuk, hogy a bódé kínálata egyre bővül: doboz, szedett eper, eperlekvár, receptek és tortaalap.
Mi lesz itt a málnaszezonban!
Két hét múlva érik az is – állítólag.
Két hét múlva jönnek öcsémék – ez biztos.
Majd csinálunk egy kis nosztalgiapartit – gyerekkorunkban imádtunk málnát szedni a nagyszülők málnásában.
Jó, nem imádtunk, de szedtük.
Eladásra.
Most meg fizetünk majd érte, hogy szedhessük.
De nem baj.

Fűre lépni tilos!

Azt hiszem most az egyszer jól tettem, hogy nem mentem a magam feje után :)

Történt ugyanis, hogy a helyiek a kertkultúra jegyében füvet nyírtak hétfőn.
A jobb sarokban a török riviéráról visszatért szomszédasszonyunk Bosch típusú elektromossal, a bal sarokban háromgyermekes háziasszony előbb benzines, majd később légpárnás fűnyíróval.
Köztük mi, és Werner bácsiék rétje.
A Bosch hamar lekapta a 30 m2-et.
Én is próbálkoztam volna segíteni, de a hároméves Hannes arrébb löködött, hogy ezt csak a Maminak lehet - én meg nem erősködtem, fogok veszekedni...
A másik terep kicsit agresszívebbnek bizonyult: egy kő kivégezte a benzines gépet. Ám egy háromgyermekes családanyát nem könnyű kiütni, Katherina előkapta a sufniból a légpárnás fűnyírót és adott neki.
Annyira belejött, hogy vágott egy ösvényt Werner bácsiék rétjébe is.
Nem is kicsit.
Én rákérdeztem, hogy esetleg ne vágjam-e le a többit, de ismét lebeszéltek: csak Edda néni beleegyezésével lehet...
Másnap Werner bácsi ül a napon, előtte a festőkészlet, és virágokat festeget táblákra.
- Mi lesz ez? - kérdem.
- Valamelyik őrült szomszéd belenyírt a mezőnkbe - válaszolja.
- Tényleg? - kérdem, és magamban hálát adok, hogy nem vágtam le az egészet.
- Most ültethetjük újra a mezőt! - válaszolja.
Ja, mert itt a mezőt is ültetik.
Egyik korábbi bejegyzésnél lehet is látni mosolygós teleshopos kislányt a virághintőporral (klikk).
Szóval elkészült a tábla.
Werner bácsi lecövekelte.
Aztán fogta a maghintőport, négykézlábra ereszkedett és behintette a mező sebét.
Jó alaposan.
Meg is locsolta.
Azóta már nő.
De nem baj!

Hivatali ügyek

Azt talán már írtam, hogy minden hivatali ügyünket 2 hét alatt elintéztük.
Németországban.
Kivéve a családi pótlékot (Kindergeld).
Ennek a hullámai azonban még itthon sem hagynak nyugodni.
Ja, mert most itthon vagyunk egy hétig.
Nyaralunk miegymás.
Közben intézkedem.
Vagyis intézkednék.
Bementem az Államkincstárba igazolásért, hogy eddig innen kaptuk a pénzt.
Nem volt hosszú a sor, fél óra alatt el is intéztem.
Aztán amikor már egy másik (hosszabb) sorban üldögéltem, és nézegettem a papírt kibökte a szememet egy fura dátum: 2004. 05.24.
Na, mi történt ekkor?
A Hivatal szerint ekkor született Dávid.
Szerintünk nem.
A helyes megoldás 2004. 08. 15.
Mehettem vissza.
Újabb félóra üldögélés.
Javítsák ki, mondom.
Születési anyakönyvi kivonat nélkül nem lehet - mondják.
Mutatom a lakcímkártyát, azon is rajta van a helyes megoldás.
Nem és nem.
Végül kiegyeztünk az útlevélben.
Persze az meg nem volt nálam.
De még mindig jobb, mint az anyakönyvi kivonat, mert az meg Németországban van...
Két óra sorban állás a semmiért.
Ja, és még egy aranyos dolog: állítólag az én hibám, mert nem néztem utána, hogy rosszul szerepel.
De mégis hogyan?
Eddig nem volt rá szükségem!
Most meg amikor kellene, nem tudják kiállítani.
Téboly...
Trehányság...
Na, erre mondom én, hogy a szomszéd fűje...
De nem baj?!