Forza Wippingen!

Otthon vasárnap délutáni rendszer foglalatosságom volt A FOCI régi bármadasosokkal.
Azóta csak, ha véletlenül hazatévedünk és nem marad el és ráérek, akkor megyek el/le.
Ez mondjuk kétszer fordult elő amióta Németországban vagyunk, azaz március óta...
Folyamatosan kerestem a lehetőséget, hogy itt is hozzájussak egy kis testedzéshez - ez jól hangzik, de kb. annyit jelent, hogy Virág megkérdezte, mikor megyek már el valahova focizni.
Foci helyett uszogatás volt a közeli élményfürdőben.
Az is jó volt, de mégsem az a csapatsport.
Kedden aztán megtört a jég: közel négyhónapi tétlenség után újra edzésbe álltam, bár a körülmények különbözőek, a fíling a régi.
Tudni kell azt, hogy a németek nagyon szeretnek Verein-elni (egylet, gárda, klub), van itt mindenféle Verein a kertépítőtől a testépítőig, én ez utóbbi típusú közül a közeli, kies wippingeni sportklubbal kerültem közelebbi kapcsolatba.
Wippingenről már írtam, Virág itt próbálkozott lőni a helyi öregfiúk lövészegyletében, de két alkalom után feladta.
Most rajtam a sor.
Wernerrel kedden átmentünk megnézni a fiúkat.
25-55-ig, szóval van akinél gyorsabb vagyok és vannak nálam gyorsabbak is.
Ja, és nagypálya.
Szépen lenyírva.
Mint Wimbledonban.
Mondjuk az nem focipálya.
Akkor, mint az Old Trafford-on.
Egyetemista korom óta nem játszottam nagypályán.
Akkor is inkább csak salakoson.
El is felejtettem, hogy a pálya csak a tévében tűni kicsinek, ha az ember elkezd rajta futkorászni, egyre nagyobb és nagyobb...
Merthogy futkorászhattam is.
Egyelőre sima talpú cipőben, ami alkonyatkor szinte használhatatlan.
Taknyoltam is egykettőre.
Előtte azonban még rúgtam egy gólt.
A végén kikaptunk 8-3-ra.
De nem baj!

(Vettem stoplist!)

Ebay

(Ez egy korábbról elmaradt bejegyzés lesz megtörendő a monoton kronológiai sorrendet.)

Amikor kijöttünk, persze mindent nem tudtunk magunkkal hozni.
Nem is akartunk, mert gondoltuk, jól megleszünk majd minden nélkül.
Aztán kezdett hiányozni ez-az.
"Amióta ez a mikro betette az ajtaját, minden megváltozott" - szokta mondani Dávid.
Merthogy egy új mikro volt az első beruházásunk.
Persze, nem új, csak nekünk volt az.
Az Ebay-en licitáltunk rá.
És megnyertük!
Laichingenből hoztuk el, ami nincs messze.
Jó nehéz volt...
Szerencsére kocsival mentünk :)
Aztán vágytunk egy ágyra is.
Olyanra, ami otthon volt.
Mert milyen praktikus egy IKEA PS kanapé.
Ha jönnek rokonok, barátok, lesz mire feküdniük.
Persze van itt ágy dögivel (Werner is vett két összecsukhatót), de az IKEA PS mégiscsak az otthont idézi :)
Szóval licitáltunk.
Egyszer - de azt nem nyertük meg.
Kétszer - azt meg megcsíptük.
30 €-ért!!!!



Ócsó volt :)
Már csak el kellett hozni Augsburgból (100 km).
Először arra gondoltunk befér ISTibe (ez a Corsánk neve).
De többen kételkedtek.
Aztán megkérdeztem Wernert kölcsönadná-e a Mercit, ami kombi.
De azt mondta, nincs rajta forgalmi, rendszám, télen használja csak.
Átmentem a szomszédba, hátha a Transporter...
És a német szomszédaink szó nélkül oda is adták!
Cserébe csak ISTi-t kérték, hogy a kislány eljusson a zongoraórájára.
Kölcsönös porszívózás után kulcsot cseréltünk, és már mehettünk is Augsburgba.
Mondanom sem kell, hogy majdnem a kisbusz is kicsi lett.
De végül egy jó állapotú kanapéhoz jutottunk, amit azóta is rendületlenül használunk.
Persze át kellett rendezni egy kicsit a lakást, hogy az új bútor beférjen.
De nem baj:)

Tűzijáték light

Nagy ünnepek vannak mostanság mifelénk.
A népek már a második hétvégén löködik egymást a vízbe csónakokról: Ulm és a szemközti Neu-Ulm színeiben.
Közben kitört a Volkfest is, hatalmas vurstlit állítottak fel a városszéli parkban.
Hangos zene, dodzsem, óriáskerék, céllövölde.
Tegnap mi is kipróbáltuk az első kettőt.
Jókat ütköztünk a helyiekkel.
Szép volt felülről a park és a templomok. Bár kicsit parás volt, amikor megállt a kerék, mi fent, közben hintáztak a kis gondolák. De túléltük.
Mondjuk, utána Dávidnak már nem sok kedve volt másra felülni.


De nem baj :)
Sétáltunk még egyet, aztán be a városba a Dunához.
Azt ígérték lesz tűzijáték és víziszerenád.
Mi, a pesti lövöldözéshez szokott magyarok nagyot néztünk, amikor negyed 11 körül (amikor odaértünk, fél tízkor még szépen alkonyodott) elkezdték lőni a rakétákat.
Akkor már jó ideje ott ültünk a folyócska:) partján és néztük a kivilágított hajókat árral szemben úszni.
Jöttek még rendőrmotorosok, a parton kb. 50 ezer ember sörözve, borozva, fázva (kb. 12 fok volt, ez itt a nyár?).
Aztán jött a szenzáció.
Pont előlünk lőtték föl a rakétákat.
Mind a tízet!
Hát szép volt csak kicsit alacsony, meg rövid...
Ami viszont utána jött az nagyon romantikus volt - gondolom inkább ez érdekelte az ulmi polgárságot.
8000 mécses, piros és sárga, úszott le a Dunán, közben az uszályról szólt a Kék Duna keringő.
Na, ez legalább érdekes volt.


Kár, hogy Dávidot ez már annyira nem hatotta meg.
De nem baj :)