Azért csak javulnak valamit a fiúk!
Amikor legutóbb Barca meccsen voltam, béna játékkal 2-1-re kikaptak a shtardonyecktől.
Tegnap béna játékkal 1-1-et értek el Stuttgartban.
Ott voltam, láttam őket!
Az egész úgy kezdődött, hogy Virág erősen motivált: nézzek élőben focimeccset.
Szponzorálja, úgyis hamarosan Zoltán-, meg születésnap, örüljek egy kicsit személyesen.
Az ötletet tett követte – hónapokon keresztül figyeltem az internetet, mert a meccsjegyeket kb. 2 nap alatt elkapkodták.
Szóval a neten minden van.
Csak nagyon drága.
Végül a kicsit drága verzió mellett döntöttünk.
Persze izgulás volt, hogy a jóember elküldi-e a jegyet, de végül elküldte.
Utána már csak azon izgultam, hogy érvényes is legyen, beengedjen a gép a stadionba.
Kedd délután 6-kor indultam Stuttgart meghódítására.
Arra gondoltam, hogy nem megyek be kocsival a stadionig, leteszem egy környező falu P+R parkolójában, és bevonatozok, mert a jegy 3 óra ingyenes vonatozást is tartalmazott (a meccs előtt és a meccs után is 3 órát).
Wendingenre esett a választás.
Szépen parkoltam.
A peronon már gyűlt a nép sálakban, mezekben.
Egyszerű volt – csak követni kellett őket.
Este 8-kor már a stadionnál voltam.
Előttem a gép, kezemben a jegy.
Na, most jön az igazság pillanata!
A gép úgy döntött, eredeti a jegy, és bemehetek!
Mivel volt még 45 perc a kezdésig, megkerestem a helyemet, körülnéztem a stadion környékén, aminek az eredménye fél liter alkoholmentes sör (húúúú, de jól volt…) és egy vursztos zsömle elfogyasztása lett.
Ja, hogy el ne felejtsem, miközben a vasútállomástól jöttünk be a stadionba, sikerült beszereznem egy alibi sálat, merthogy – és ez sem lényegtelen momentum – a hazai szektor kellős közepébe szólt a jegyem.
A jegyen a szervezők feltűntették, hogy a vendégek szurkolói szerelésében nem ildomos ebbe a szektorba behatolni.
A helyszínen jöttem rá, miért.
A nagyon kedves, közvetlen svábok őrjöngő vadállatokká váltak húszezres tömegben.
A Cannstetter Kurve a helyiek bevallása szerint az egyik legjobban szervezett német szurkolói tábor: zászlókkal, hangerővel – belülről lenyűgöző.
Én viszont vendégként voltam jelen, faarccal – tudtam nem szabad ugrálnom Barcelona gólnál.
Ennek a veszélye, sajnos, elég sokáig nem állt fenn.
Annál nagyobb volt az őrjöngés, amikor Cacau bebólintotta a németek vezető gólját.
Kínomban mosolyogtam.
Szerencsére nem ölelgettek a német medvék.
A második félidőre aztán nekem is jutott egy gól – belső üvöltés, szívdobogás.
A végén megtapsoltuk kedvenceinket, aztán jöhetett a hazavonulás.
Kicsit eltévedtem Stuttgart U-bahn rengetegében, végül azért sikerült rálelnem a megfelelő vonatra, a kocsi is szépen várakozott a parkolóban, fél 1-re itthon voltam.
Remélem, azért megemberelik magukat a fiúk, és otthon legyőzik ezt a lelkes, ám egyáltalán nem jelentős német egységet.
Addig meg hadd reménykedjenek a svábok.
Ebben a késő téli, borongós időben az is jobb, mint a semmi.
Azt hiszem a visszavágót Wernerrel izguljuk végig.
De nem baj J
