Life is a highway

Hétvégén kicsit otthon voltunk.
Keresztszülőnek kértek, ezt nem hagyhattuk ki.
Pénteken délben beültünk a kocsiba, és rövid megszakításokkal lenyomtuk a 850-et.
Dávid nagyon jól viselte.
Mi is.
Este már az egyik nagyinál vacsoráztunk.
Szombaton a másiknál ebédeltünk.
Torta is volt.
32 éves lettem én...
Jó volt látni a családot: nagymamakat, nagypapákat, dédit, mindenkit.
Sokat beszélgettünk, meséltünk az itteni kalandokról.
Dávid sok-sok ajándékot kapott.


Az egyik kedvenc el is vesztett :(
Tomi és Emese viszont megtalálta :)
Közben (oda- s visszafelé) független mobilokat is szereztünk, így lesz német számunk is.
Szobaton még egy kis vásárlás és mozi is belefért.
Szó se róla.
Tőlünk nem kapna Oscart.
Vasárnap keresztelő a gyülekezetben.
Barátok közt.
Utána újabb élménybeszámolók és ajándékok.
Most nem veszett el semmi.
Délután foci.
Este pakolás a Villányin Tomival.
Köszönjük a segítséget.
Jó tett helyébe bor járt.
Vagyis Martini.
Hétfőn végleleg kipakoltuk régi otthonunkat.
Be a kocsiba.
Körbebástyáztuk a gyermeket zsákokkal.
Hétfőn délben beültünk a kocsiba, és rövid megszakításokkal lenyomtuk a 850-et.
Dávid nagyon jól viselte.
Mi is.
Már vártak Wernerék.
Azt hitték, hogy vasárnap jövünk.
Vajon miért?
De nem baj.

Már két napja...

Már két napja nem történt semmi említésre méltó.


Csak megemlítettem.
A LEGO-művek gyarapodnak.
Az egerek párzanak.
A sejtekről sejtelmem sincs.
De nem baj!
(mert holnap megyünk haza!)

Szőrös hóember

Mondták, hogy esni fog a hó.
Reggelre esett is.
Munkába menet hógolyóztunk.
10-kor hóembert építettünk.


Délre minden elolvadt.
Csak a három szőrös hóember állja még a sarat.


De nem baj.

Dől a fa!

Láncfűrész hangja hasít bele a déli harangszóba.
A szomszéd ritkítja az erdejét.
A fa már kidöntve, most csonkolás.
Werner bácsi előbb fát, majd kábelt vág fűrésszel.

(Werner bácsi és a szakértő.)

Előbb távolról, majd közelebbről figyeljük az eseményeket.
Mindenki segít.
Mi sem maradhattunk ki.
Gyűjtjük a gallyakat.
Később én is láncfűrészelhetek egy kicsit.
Jobban esik az ebéd.
Paulit is megpróbáljuk becsalogatni ebédre.
Bejön.
Majd kimegy.
Anyukája a jótett helyébe esti tűzrakásra hív.
5-re ott legyünk.
Ott vagyunk.
Ismét teljes a létszám.
Kicsit lassan indul a buli, majd felpörög.
Kenyeret sütünk.
És szalonnát.
Werner bácsi énekel is.
Az a szép, az a szép, jajajajajajajajaja.
De nem baj.

Parkolás

Parkolni nem lehet ingyen Ulmban.
Ma mégis sikerült, mert elmentünk a Messe-ig.
A vásártér egy nagy park szélén van.
A parkoló is.
Otthagytuk a kocsit, és bementünk a parkba.
Ott találtunk:
1 állatkertet
10 játszóteret
2 sörkertet (ugyancsak játszóterekkel)
2 focipályát (füveset, nagyot)
1 gördeszkaparkot
1 hidat
rengeteg kacsát
és néhány helyit (mert már volt vagy fél 6, mire odaértünk).
Szóval olyan ez itt, mint a Városliget ott, csak itt a fű zöldebb.
Voltak hajléktalanok is.
Na, ez végre ismerős volt.
Zenét hallgattak.
Sört ittak.
Volt biciklijük.
A biciklin hálózsák.
A bokorban bevásárlókocsi.
Tüzet raktak, jól érezték magukat.
A park közepén.
De nem baj.

(Ez nem az a park, hanem a kertünk.)

Oviban kenobi

Mivel ma semmi érdemleges nem történt (eddig) egy kis interaktív játékra hívjuk az olvasókat.
Mi látható a képen?


Lehet kommentelni.
Nem csak bloggereknek.
Átállítottam.
Bocs.
Dávid rendületlenül építi a legogépeket.
Most éppen DarthVader űrhajót.
Elnevezte grószmuttergrószfatternek.
Van hálózsákja is.
Dávidnak, nem a DarthVadernek, pedig...
Na, mindegy.
Szóval az meg vad(!) diznis.
De nem baj.

Szomszédok

Kicsi a világ.
Egyszer mindenki volt magyar.
Vagy ismert egy magyart.
Vagy nem.
Akiktől a lakást béreljük, erdélyi szászok.
Kicsit beszélnek, kicsivel többet értenek magyarul.
Nagyon kedvesek.
Edda néni és Werner bácsi.
A néni (Edda), mondta, hogy szívesen ad káposztát, ha székelykáposztára támadna kedvünk.
Van magyar szakácskönyve is.
Segesvárról származtak ide.
A hálószobánkban Segesvár térképek lógnak az ágy fölött.
Tegnap az is kiderült, hogy a felső szomszédunk valaha egy magyar lánynak udvarolt.
Tizenkétszer járt Magyarországon.
Azon belül Budapesten.
Azon belül a Szüret utcában.
Mi, ha otthon vagyunk egy saroknyira lakunk oda: a Villányin.
Most kiadnánk a lakást, ha kivenné valaki.
Kivenné valaki?
Amúgy Dávid már két napja barátkozik a szomszéd gyerekekkel.
Hannes és Pauli és Leoni és Hanna.
A fiúk kicsit fiatalabbak, a lányok idősebbek.
Bandáznak az erdőszélen.
Tegnap a három fiú autóversenyest játszott.
Túlélték.
Este a szomszédban virslizett az összes gyerek.
Dávid is.
Ezek a mi németeink nem is annyira távolságtartók.
De nem baj.

Megjöttek a kukások...

Már otthon is szelektíven gyűjtöttük.
Mintha tudat alatt erre készültünk volna.
Sokan mondták, hogy itt mi van, de nem hittük.
Hát most már kezdjük hinni.
Amikor bejelentettük magunkat a helyi hivatalban az egyik első kérdés az volt: elvisszük-e magunk a kukát, vagy hozzák ki házhoz.
Kikértük magunknak.
Így saját kukánk van.
Illetve lesz csütörtöktől.
Mert kihozzák.
Még sosem volt saját kukánk.
Van még sárga zsákunk is.
Abba is gyűjtünk anyagokat.
Papírt is külön.
Vissza a kukához: kérdezték, kell-e rá zár.
Vajon miért?
Belemennek a patkányok, vagy a mókusok, őzek?
Nem kértük, természetbarátok vagyunk.
És bizakodunk, hogy talán azért mégse mennek bele.
Reggel erre járt a kukásautó.
Egy rejtéllyel kevesebb.
A kuka tetején van egy felirat, hogy aszondja: kérjük ilyen és ilyen irányba kihelyezni.
Mármint a kukát.
Jót nevettünk: nem mindegy a kukásoknak, majd jól beforgatják ízlés szerint.
De nem.
Itt a kukás ki se száll a kocsiból.
Bent cigizik.
Láttam.
Reggel.
Egy robotkar emelte fel a kukát.
Amit, ha rosszul van beállítva, akkor nem tud megfogni.
Otthagyja.
Gondolom.
De a németek nem rakják ki fordítva.
Legalábbis mifelénk.
De nem baj.

Állati jó nap

Reggel mókust láttunk a fán.

Délelőtt kacsákat etettünk.

Erdőszélen lakunk.
Lehet, hogy egyszer egy őz is benéz hozzánk?
De nem baj.

Acsitárihegyekalatt

Először nem ismertem fel, mert tangóharmonikán játszotta.
A szöveg lett ismerős, nem a dallam: a csitári hegyek alatt.
Fiatal srác nem messze a Münstertől, egy sarkon állva, kéregetve énekelte.
Magyar volt. Elméletileg.
Odafelé hallottuk először, visszafelé másodszor.
Ugyanazt, ugyanúgy. Mondjuk, azért a Zuboly jobb feldolgozásokat készít.
Ja, igen. Közben piacoltunk.
Ulm: szerda, szombat hattól egyig piac a Münster placcon.
Szépen németesen elrendezve: egy csokorban a virágosok, egyben a halasok, kenyeresek stb.
Jó hangulat volt, mert nem esett a hó, viszont sütött a nap.
Sok nép volt.
Vettünk zöldséget.
Is.
Háromszor mentünk vissza a kenyereshez morzsákért Dávidnak.
Jók itt a pékségek, na.
Délutánra kirándulást terveztünk.
Átaludtuk.
Amikor indultunk volna, jöttek a szomszédok.
Gyerekkel, süteménnyel.
Kirándulás helyett kertben kavicsszórás, alapfokú német nyelvtanfolyam.
Dávid német szókincse rohamosan gyarapszik.
Amikor jöttünk: Katze, Danke schön, Guten Tag!
Most le sem merem írni (le sem tudnám).
Mi lesz, ha jön az óvoda.
Szótár kell a gyerekhez.
De nem baj!

Livin' on the EDGE

Herrlingen nem a világ vége, csak Blausteiné.
Szépek itt a hegyek szemben, meg mögöttünk is.
Jól árnyékolnak.
A T-Mobile-nak/Vodafone-nak biztos nem lenne probléma, de az O2 és az Eplus nehezen birkózik a jelekkel.
Az O2 jobban. Lehet, hogy ő lesz az igazi?
Egyelőre ingyen van, mindkettő.
Bár ma az O2 küldött egy számlát 22 €-ról.
Ezek szerint semmi nincs ingyen.
Legalább a blog működik, lehet skype-olni a földlakókkal, néha szaggat, de legalább nem fáj .
Sőt. Jó látni mindenkit, hálásak vagyunk minden tagmondatért, ami otthonról jön.
Skype-ra magyar, hí a haza.
Március 15-ről itt csak amúgy könnyedén megemlékezünk. Otthon?
Majd meglátjuk, illetve elolvassuk, mert látni nem tudunk, csak olvasni és hallgatni, a Kossuthot, órával később Hangtárból. Izombányászokat legopontkomról egyáltalán nem.
EDGE-en vagyunk, többre vágynánk.
De nem baj.

már 14 napja...

Két héttel ezelőtt indultunk a nagy kalandra.
Akkor is sütött a nap.
Most is.
Végre napok óta először, igazán.
Ki lehetett menni a kertbe, ahol a hóvirágok, meg a kis sárga és lila mittoménmik pettyezik a zöldet.
Felmentünk a ház mögötti domboldalba villámmekvíneset játszani.
Jó volt.
Szaladgálni.
A ház körül is.
Dávid szokás szerint a kerítés tetején sétált.
Valahányszor elindulunk vagy megérkezünk, ő a kerítés tetején jön le s föl.
Ilyen, neki is kellenek a szokások.
Nekünk is.
Kezdjük megszokni a ritmust: reggel reggeli, délben ebéd, este vacsora.
Éjszaka meg: anya szomjas vagyok, anya könyök, anya keljünk fel (ez inkább reggel, kora reggel).
De nem baj!