Ezen a képen...

Jelentem, az első napot szerencsésen túlélte erdei manónk.
Nem történt semmi különös, csak gyalogoltak teljes menetfelszerelésben 3 órát.
Hál' Istennek sütött a nap, így a legnagyobb gond az volt, hogy a csizma meleg.
Néhány képet csatolok a hétvégéről, ami ismét tartalmas volt.

Az Ulm környéki sörfőzdék (vagy 30!) éves összejövetelének
hivatalos 0,1 literes "korsója".
2 € betéti díjért haza lehetett vinni.
Nem ilyet vittem haza 2 €-ért...


A teleshopos hölgy mezei virágmagvakat árul kis kiszerelésben.
Hintsük be a ház környékét pipaccsal és ballangkóróval!


A szép napos vasárnapdélután a kicsi gyermek elnyalt egy gombóc Marlborót...

De nem baj!

Négy és fél éves gyerekek néha, néha szoktak sírni a hagymától

Hétfőtől szerdáig volt ovi.
Csütörtökön, pénteken nem.
Továbbképezték magukat az óvónők.
Szinte havonta van/lesz ilyen képzés.
Ahhoz képest, hogy csak vigyáznak a gyerekekre elég sokat járnak tréningre...
Úgyhogy egész napra megkaptam Dávidot.
Csütörtökön még szép, tavaszi idő volt, elmentünk parkolni Ulmba.
Reggel kilenckor:

1. rollereztünk,
2. kacsát etettünk,
3. csúszdáztunk,
4. sakkoztunk és malmoztunk,

de a legjobban Dávidnak a gördeszkapálya tetszett.
Rollerral legurult a félcsövön.
Nagyon vagány volt.
Erről most nincs kép, de tessék elképzelni egy Pókemberes (3kerekű) rolleres, szőke kisgyereket egy betonteknőben, amint üvölti: "Apa, ide nézz! Tök jó!"
Hát ilyen volt.
Az állatkert ezután kimaradt.
Péntek viszont dráma volt.
6 fok (szerencsére plusz).
Hideg és felhős.
Be is kellett fűteni.
Nem mehettünk ki.
Szobafogság.
Mit csinál ilyenkor az ember.
Alszik!
Na, ez volt.
De nem baj.

Ásó, kapa, nagy barlang

Hétvégén jól kipihentük a stresszmentes hétköznapokat.
Azt terveztük, hogy messzebbre kirándulunk.
Azt terveztük...
Szombat délelőtt rossz idő volt, így maradt a LEGO meg a forma1.
Szombat délután jó idő volt, így mehettünk a hegyekbe.
Egészen Leichingenig mentünk.
(Kiváló szakdolgozat-téma nyelvészeknek: miért végződik itt, Svábiában minden település neve ...gen-re.)
Leichingenben van egy barlang.
Mélyen a föld színe alatt (még jó...).
Volt, hogy 50 méter mélyen is voltunk.
Szép lett volna.
De nem egy négyésfélévessel.
Kb. mintha a sárkány barlangjában lettünk volna.
Szinte végig rohantunk.
Persze vigyázva.
Lépcsőn le, lépcsőn föl.
Dávid egy hős.
A szülei meg...
Szerencsére volt játszótér is.
Kint.
Még két fontos info:

• volt magyar nyelvű leírás a barlanghoz.
• volt nadrágszárvédő kamásni (kamásli).

Az erdőben meg adrenalinpark.
Azt majd legközelebb próbáljuk ki.
Most elég volt a földmélye.
Vasárnap a szomszéd faluban lövésznap volt.
Van lövészegyletük is.
A szomszédunk anyukája szerint hülyeség az egész, mert ezekből lesznek a sorozatgyilkosok.
Hát nem úgy néztek ki.
Kedvesek voltak.
Virág lőtt.
Újra (mivel Virág amúgy bajnok, kérdezzétek őt!).
50-ből 47-et.
Nagyon tud.
Dáviddal mi nyilaztunk.
Na, az se volt veszélytelen...
Végül a nap második felére már csak egy kis Hannes-szülinap maradt.
Sütivel, kávéval, homokozóval.
Traktorral.


De nem baj.

Darabot a szívemből...

Újra itt.
Mert hogy voltunk ott is.
Most négy napot.
Húsvétkor.
Furcsa ez az otthonlét, amikor sűrítve kapjuk a szeretetet.
Mindenki szeretne belőlünk egy órát.
És ez nagyon jó érzés.
Az már nem annyira, hogy nem tudunk mindenkihez eljutni.
Amikor nem utazunk, akkor telefonálunk.
Sőt, van, hogy akkor is telefonálunk, amikor utazunk.
Visszatérve próbáljuk újra felvenni a régi ritmust.
Nem mindig sikerül.
Akkor is elvisszük Dávidot óvodába, amikor az zárva van.
Akkor is elmegyünk uszodába, ha nincs nyitva.

Óvodába menet.

Próbálkozik az ember...
Az uszodázás végül sikerült.
Nem ott, ahol szerettük volna.
Közelebb.
Legközelebb is megyünk.
Élmény volt a fürdés.
Csuszoda is volt.
Meg gyerekjátszó - bokáig érő meleg víz.
Meg napozóterasz infralámpák alatt.
Amúgy német-módra.
De nem baj.

Itt a tavasz!

No para

Virágvasárnap délután ismét parkba mentünk.
Végre itt is kitört a nyár.
A tavasz idén is kimaradt.
Legalább 20 fok volt.
Délután 5-kor.
Gondoltuk (-tam) megnézhetnénk azt a sörsátras játszóteret.
Jót tesz a gyereknek egy kis társaság.
Meg nekem is.
Virág olasz kollégáját is vártuk.
Végül összefutottunk velük.
Tényleg végül.
Mikor már mentünk haza.
A parkolóban.
Ott azért mégse sörözhettünk.
Különben is: "apuka, maga azon már túl van!"
Szóval jól éreztük magunkat, és elmeditálgattunk a stresszmentes életen meg a német anyákon.
Előbbi tartalmasabb volt.
A stresszmentes élet a hosszú haj titka.
Dávidét tegnap levágtuk, már csak én vagyok hippi.
Bundeszfrizurával.
Virágé is elég fura (lásd kép), de neki legalább van időpontja odahaza.
Ma délután újabb jellemzővel gazdagodott a stresszmentes élet fogalomköre (van ilyen? mind1.):
úttörőtáborrá alakult a Pfarrer-Imhof 12-18.
Itt vannak Werner bácsiék unokái, a kislány (Maya) a másik kislányokkal szaladgál és sikongat, a kisfiú (Jascha) az asztalitenisz és a gitár szerelmese.
Délután engem is kétszer levert.
Nem gitárban.
Ott azért még nem tartunk.
Közben a háziak és a szomszédok rendületlenül palántáznak.
Láttunk ibolyát is.
Azt nem ők ültették.
Az csak úgy nő.
A mély erdő alatt, a kertünkben.
De nem baj.

Oviban kenobi 2.

A tűzoltóság mellett kell leállítani a kocsit.
Aztán felmászni a kerítésre.
Erwin Rommel táblájánál anya/apa levesz.
Keresztül a temetőkerten.
A kis vízesésénél jobbra.
Be a kapun az oviba.
Dávid a héten 2 napig volt óvodában.
Minden kezdet nehéz.
Ez csak nekünk volt az.
Ő hamar beleszokott.
Gátlástalanul beszél magyarul mindenkihez.
Az óvónéni magyar szószedetet kért.
Meg akar tanulni magyarul?
Szép nyelv, nem mondom, de mégis csak az lenne a cél, hogy Dávid tanuljon németül , nem az óvoda magyarul.
De nem baj.