Hétvégén jól kipihentük a stresszmentes hétköznapokat.
Azt terveztük, hogy messzebbre kirándulunk.
Azt terveztük...
Szombat délelőtt rossz idő volt, így maradt a LEGO meg a forma1.
Szombat délután jó idő volt, így mehettünk a hegyekbe.
Egészen Leichingenig mentünk.
(Kiváló szakdolgozat-téma nyelvészeknek: miért végződik itt, Svábiában minden település neve ...gen-re.)
Leichingenben van egy barlang.
Mélyen a föld színe alatt (még jó...).
Volt, hogy 50 méter mélyen is voltunk.
Szép lett volna.
De nem egy négyésfélévessel.
Kb. mintha a sárkány barlangjában lettünk volna.
Szinte végig rohantunk.
Persze vigyázva.
Lépcsőn le, lépcsőn föl.
Dávid egy hős.
A szülei meg...
Szerencsére volt játszótér is.
Kint.
Még két fontos info:
- volt magyar nyelvű leírás a barlanghoz.
- volt nadrágszárvédő kamásni (kamásli).
Azt majd legközelebb próbáljuk ki.
Most elég volt a földmélye.
Vasárnap a szomszéd faluban lövésznap volt.
Van lövészegyletük is.
A szomszédunk anyukája szerint hülyeség az egész, mert ezekből lesznek a sorozatgyilkosok.
Hát nem úgy néztek ki.
Kedvesek voltak.
Virág lőtt.
Újra (mivel Virág amúgy bajnok, kérdezzétek őt!).
50-ből 47-et.
Nagyon tud.
Dáviddal mi nyilaztunk.
Na, az se volt veszélytelen...
Végül a nap második felére már csak egy kis Hannes-szülinap maradt.
Sütivel, kávéval, homokozóval.
Traktorral.
De nem baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése