VB-láz, Ulm

Helyszín, szereplők

Az idei világbajnokság különlegessége, hogy először rendezik Afrikában, számunkra ezen túl az is különleges, hogy először nézzük külföldön a meccseket, Németországban – német szurkolókkal. Érdekes lesz látni, milyen az, amikor olyan csapatot űznek-hajtanak a fanatikusok, akik ott lehetnek – mi több győzelmi esélyekkel – a VB-n.

Történetünk szereplőit az élet sodorta egymás mellé, kis családunk (Apa, Anya, Dávid) tavaly tavasszal települt át ideiglenesen a festői Budapestről, a festői Ulm mellé, a hegyek közé, ahol megtaláltuk az ideális otthonpótlékot: kedves szomszédok, szép, erdős dombok, kiváló ételek-italok. Mostanra családtaggá váltunk: Werner bácsi és Edda néni (történetünk további szereplői) befogadtak, Werner bácsival végigszurkoltuk a Bajnokok Ligáját, és most előttünk az első közös VB, amelyre jó német módjára sörsátorral, grillpartival és visszafogott lelkesedéssel készülünk. Az első ijedségen túl vagyunk (Werner bácsi bemelegítés nélkül próbált antennát szerelni, és leesett a konyhapultról), az üröm után reméljük, némi öröm is kijut majd nekünk.

Régi fociszurkoló lévén tudom, mivel jár egy ilyen nagy világverseny, szívesen ki is akasztanám a NE ZAVARJATOK! táblát, de nem tehetem, mert egy különleges feladatom van az elkövetkező hónapra: meg kell tanítanom a fiamat szurkolni. Dávid közel 6 éves, mozgékony kisfiú, nehezen lehet rávenni a meccsnézésre, azért persze ragadt rá is valami az utóbbi években. Tudja, hogy kinek szurkolunk (a magyar válogatott és a Barcelona), és hogyan (ria-ria…), ki a világ legjobb játékosa (Leo Messi), ám a szenvedélynek még csak a szikráját látom a szemében, nagy feladat lesz tűzzé szítani ezt a szikrát! Mindenesetre a LEGO-könyvében már megtalálta Leo Messit…

Időről-időre jelentkezem, hol a kertünkből, hol a városból, hol máshonnan tudósítok arról hogyan is áll a fociláz Németországban és a mi kis közösségünkben. És persze nemcsak tévén, hanem a meccsek szüneteiben az interneten is figyelemmel követem az eseményeket, mert VB csak négyévente van, jól ki kell használni az alkalmat.

Heti összefoglaló 03.06-03.12.

Azt eddig is tudtuk, hogy Wernerékkel fantasztikusan jól jártunk, de ezen a héten ez még inkább bebizonyosodott.

A múlt heti tavaszelőt újra felváltotta a tél. Szombatra (03.06.) közel 20 centisre dagadt a hó, s mivel sok kedvünk nem volt a márciusi télben bóklászni, inkább bent töltöttük a napot a meleg lakásban.

Vasárnap (03.07.) aztán Werner azzal indított, hogy ő menne síelni, nem tartok-e vele. Gyors egyeztetés után magamra kaptam a sícuccot, bevágódtunk a lakóautóba és elindultunk Tirol felé. A gyors egyeztetésre azért volt szükség, mert Virág lőni ment volna, így Dávidra nem maradt volna szülő. Szerencsére Edda otthon volt, így (Edda kivételével) mindenki mehetett a maga dolgára. Míg mi Wernerrel a graeni sípályákon élveztük a napfényt és a tél utolsó síelését, addig Virág Dáviddal, Eddával és Ajax-szal pörköltparty-t csapott nálunk. Ezzel legalább kicsit kompenzálhatták a férfiak lelépését (a pörkölt nagy adagokban már kész volt, Wernert is vártuk volna ebédre, csak hát...), és a háziak nagyméretű, kicsit furcsa fiáról, Ajaxról is megtudhattunk néhány ezt-azt. A síelés végül szerencsésen véget ért, este szép fáradtan újra együtt voltak a családok, feltöltődve vághattunk hát neki a Zoltán-nappal induló következő hétnek.

Hétfőtől (03.08.) már a hétvégi secondhandbasar (bolhapiac), no meg a hó volt a heti téma. Ovi után a szomszéd gyerekekkel szánkózni mentünk a nem túl messze lévő lejtőre. A bizalom irányunkban teljes, ezt most abban éreztük, hogy nemcsak a gyerekeket adta kölcsön Katerina, hanem a kisbuszt is a szánkózáshoz. Másfél órás csúszkálás után - némi külsérelmi nyomokkal - haza indultunk, ahol a szomszédasszony már lelkesen cimkézte a bazárra beadantó portékákat, köztük a miénket is. (Külön posztot érdemelne az egész bolhapiaci készülődés! Idén tavasszal már 33. alkalommal rendezik meg a falusi secondhandbasart, aminek szinte kultúrája van. Az egész rendezvény kb. 2,5 óra, de legalább egy hónapot készülnek rá. Idén mi is beadtunk némi ruhát. Az eredményről később.) 

Kedden (03.09.) én is részt vettem az előkészületekben, és az őszi rendezkedés után rutinosan láthattam hozzá az állványok, asztalok, fogasok, dobozok padlásról szedegetéséhez - egyedüli férfiként az asszonyok között. Hát volt öröm, meg kell hagyni! Délután Dávid aúgy döntött, hogy a szomszédba költözik - lehet, hogy ennyire megviselte, hogy a hétvégén lepattintottuk?! 

Szerdára (03.10.) nem nagyon emlékszem, annál inkább a csütörtöki napra (03.11.)!!! A reggeli ébredés után   megittam egy pohár narancslevet - nem kellett volna :( Egész nap hasmenés, hányás - gyomorrontás vagy vírus? Nem derült ki azóta sem. Az viszont igen, hogy ilyen alkalmakkor a mit tesznek a svábok: kólát isznak és ropit esznek, hát tudnak élni! Én mindenesetre maradtam a magyar megoldásnál: tea és pirítós. Aznap nem is tudtam Dávidért óvodába menni (Katarina hozta haza), és mivel a kocsi itthon volt Virágnak is busszal kellett volna hazajönnie. Végül nem így lett. 4 óra körül betoppant Edda, hogy Werner szívesen hazahozza Virágot, közben csörgött a telefon, Katarina hívott, hogy ő is elmenne Virágért. Wernert választottuk. Megköszöntük, hálásak voltunk!

Pénteken (03.12.) már kicsit jobban voltam, de még mindig nem tudtam Dávidot oviba vinni. Katarina bevállalta, s azt is, hogy megeteti - gondolta, mégse kelljen szegény gyereknek kólán és ropin élnie egész nap. Aztán este jöhetett a félórás bolhapiacolás, ahol az előkészületekben résztvevők előre "lefölözhették" a másnapi nagy vásár előtt a termékek javát. Mi is vettünk ezt-azt. Némi legót, könyvet, pár ruhát. És izgatottan vártuk, hogy a mi beadott cuccaink elkelnek-e!

Heti összefoglaló 02.26-03.05.

Új rendszerben régi tartalommal köszöntöm a lelkes, ám felettébb gyengén kommentelő olvasótábort! Hétről hétre péntek este összegzem az elmúlt napok történéseit 1-1 mondatban történetben, mintegy naplójelleggel. Több kép-kevesebb szöveg. Talán jobban megmarad az élmény.

02.26. péntek

Átlagos péntek óvodai és délutáni tornával. Némi napsütés - várjuk Botondot.

02.27. szombat

A hétvége Botond jegyében telik. Dél körül befut a vonat, aztán ragyogó napsütésben városnézés, fényképezés, piacolás. Ebéd egy hagyományos német kifőzdében, az eddigi legrosszabb kiszolgálással és kajával - 100 méterre a Münster platztól. Aztán délutáni szieszta, majd irány Blaubauren, ami  megszokott minőséget hozza. Amitől most kicsit több, mint általában: a kolostor kertjében borozunk, perecelünk, Dávid laufraddal kering. Még a szemináriumi épületbe is bejutunk, a templomba viszont most sem sikerül. Utána kis séta, kávézás, majd sötétedéskor iránya haza, este filmnézés. Még estébb: Barca-Malaga: 2-1. Kezdünk kijönni a gödörből?

02.28. vasárnap

Virág nem megy lőni. Választásokat tartanak a wippingeni lövészegyletben, úgy dönt, most nem jelölteti magát. Reméljük az edzéskiesés nem okoz formahanyatlást. Könnyű délelőtti játék, ebéd majd szieszta. Délután Stuttgart - széle, Porsche múzeum. Nagyon jó! Érdemes. Csak férfiaknak, alacsony vérnyomású nők két kör után elalszanak a gyönyörű gépek között. Aztán reptér, újabb kajálás és könnyes búcsú Botondtól. Jó  volt, az egyik legnyugisabb hétvégénk! Engem nagyon kikapcsolt.

03.01. hétfő

Kezdődnek a munkás hétköznapok. És a tavasz. Egyelőre nincs nagyon meleg, de hideg se. Edda születésnapi partija a szokásos társasággal. Dávid nagyon fel van dobva. Edda is: sütötte a szokásost plusz még ezt-azt, degeszre ettük magunkat. Boldog volt.

03.02. kedd

Dávid első fodrászata. Nagyon izgulta, nagyon jól viselte. Vártunk 15 percet a nénire, a vágás kb. 7 perc volt.

Este foci a wippingeni rémekkel. Még gólt is rúgtam.

03.03. szerda

Nem emlékszem, hogy bármi érdemleges történt volna azon kívül, hogy Wernerrel megbeszéltük a meccsnézést (Németo. - Argentína: 0-1), de végül nem jött össze.

03.04. csütörtök

A nagy tavaszi projekt kezdete a szomszédoknál. Van a telkük végében egy kicsi erdő - nem sokáig. Láncfűrész, metszöolló, bozótvágókés. Előbb a szabadságát töltő Jochan, majd Katarina vág neki az erdőnek. Werner sem bírja sokáig nézni, mi is csatlakozunk Dáviddal, Edda is előkerül. Megy a munka - a függöleges vízszintessé változik. Kár, hogy az egész közepén egy iszonyat nagy kráter van, kíváncsi vagyok, mi lesz erre a megoldás.

03.05. péntek

Átlagos péntek óvodai és délutáni tornával. Némi napsütés. Folytatódik az irtás, most hamarabb eszmél mindenki. Werner létráról nyesi a fát (let the sunshine in), majd lombporszívz egy keveset. Nem lesz már sokáig erdő az erdő. Virág a munkából hazatérve csatlakozik, ma ő képvisel bennünket. Száll a füst, jó a hangulat. Hétvégén állítólag esni fog a hó. Ennyit a tavaszról...

Barcelona házhoz jön

Azért csak javulnak valamit a fiúk!

Amikor legutóbb Barca meccsen voltam, béna játékkal 2-1-re kikaptak a shtardonyecktől.

Tegnap béna játékkal 1-1-et értek el Stuttgartban.

Ott voltam, láttam őket!

Az egész úgy kezdődött, hogy Virág erősen motivált: nézzek élőben focimeccset.

Szponzorálja, úgyis hamarosan Zoltán-, meg születésnap, örüljek egy kicsit személyesen.

Az ötletet tett követte – hónapokon keresztül figyeltem az internetet, mert a meccsjegyeket kb. 2 nap alatt elkapkodták.

Szóval a neten minden van.

Csak nagyon drága.

Végül a kicsit drága verzió mellett döntöttünk.

Persze izgulás volt, hogy a jóember elküldi-e a jegyet, de végül elküldte.

Utána már csak azon izgultam, hogy érvényes is legyen, beengedjen a gép a stadionba.

Kedd délután 6-kor indultam Stuttgart meghódítására.

Arra gondoltam, hogy nem megyek be kocsival a stadionig, leteszem egy környező falu P+R parkolójában, és bevonatozok, mert a jegy 3 óra ingyenes vonatozást is tartalmazott (a meccs előtt és a meccs után is 3 órát).

Wendingenre esett a választás.

Szépen parkoltam.

A peronon már gyűlt a nép sálakban, mezekben.

Egyszerű volt – csak követni kellett őket.

Este 8-kor már a stadionnál voltam.

Előttem a gép, kezemben a jegy.

Na, most jön az igazság pillanata!

A gép úgy döntött, eredeti a jegy, és bemehetek!

Mivel volt még 45 perc a kezdésig, megkerestem a helyemet, körülnéztem a stadion környékén, aminek az eredménye fél liter alkoholmentes sör (húúúú, de jól volt…) és egy vursztos zsömle elfogyasztása lett.

Ja, hogy el ne felejtsem, miközben a vasútállomástól jöttünk be a stadionba, sikerült beszereznem egy alibi sálat, merthogy – és ez sem lényegtelen momentum – a hazai szektor kellős közepébe szólt a jegyem.

A jegyen a szervezők feltűntették, hogy a vendégek szurkolói szerelésében nem ildomos ebbe a szektorba behatolni.

A helyszínen jöttem rá, miért.

A nagyon kedves, közvetlen svábok őrjöngő vadállatokká váltak húszezres tömegben.

A Cannstetter Kurve a helyiek bevallása szerint az egyik legjobban szervezett német szurkolói tábor: zászlókkal, hangerővel – belülről lenyűgöző.

Én viszont vendégként voltam jelen, faarccal – tudtam nem szabad ugrálnom Barcelona gólnál.

Ennek a veszélye, sajnos, elég sokáig nem állt fenn.

Annál nagyobb volt az őrjöngés, amikor Cacau bebólintotta a németek vezető gólját.

Kínomban mosolyogtam.

Szerencsére nem ölelgettek a német medvék.

A második félidőre aztán nekem is jutott egy gól – belső üvöltés, szívdobogás.

A végén megtapsoltuk kedvenceinket, aztán jöhetett a hazavonulás.

Kicsit eltévedtem Stuttgart U-bahn rengetegében, végül azért sikerült rálelnem a megfelelő vonatra, a kocsi is szépen várakozott a parkolóban, fél 1-re itthon voltam.

Remélem, azért megemberelik magukat a fiúk, és otthon legyőzik ezt a lelkes, ám egyáltalán nem jelentős német egységet.

Addig meg hadd reménykedjenek a svábok.

Ebben a késő téli, borongós időben az is jobb, mint a semmi.

Azt hiszem a visszavágót Wernerrel izguljuk végig.

De nem baj J

Négynapos farsang

Egy hónapig készültünk a farsangra.
Lélekben valójában régebben, Helloween óta.
Az akkor levedlett hacuka visszakerült a szomszédokhoz, de Dávid folyamatosan árasztotta magából az ötleteket a mi leszel a farsangon kérdésre.
Végül kalózban állapodtunk meg.
Mi.
Így aztán fájó szívvel ő is lemondott a Ben10-Bionicle vonal megjelenítéséről.
A kalóz, mondjuk, merész ötlet volt, mert kb. semmi cuccunk sem volt hozzá, de nem baj majd segít az ebay (www.ebay.de), és úgy is lett.
Találtunk halálfejes kendőt, kalózmintás kalózpólót.
A Nettó támogatásával kalapja is lett a kalóznak, és Virág még némi kreatív ötletet is belevitt, amikor Sharky kapitány jelét felfilctollazta egy farmernadrágra.
Amikor már a nagyja megvolt, akkor Wernerék is hozzátették az apraját: előkerült a mázsányi farsangi kellék közül egy kard és egy kampókéz.
Igaz, a kard csak 2 napig bírta, de kellett nekem is egy kis kreativitás, no meg nem kevés cellux, így lett igazi családi ünnep a farsang.
Csütörtökön kezdődött az óvodai hercehurca és kedden fejeződött be.
A  kollektív tudatalattinak köszönhetően a fiúk 90%-a kalóz volt - a többiek vámpírok.
A lányok hercegnők, katicák, egyebek.
A hangulat leírhatatlan - lásd mellékelt képek, bár az igazi tébolyt ezek sem adják vissza.
Aztán négy napra hazajöttünk, ám mikor visszatértünk a bál még mindig javában állt.
Erről persze elfeledkeztünk.
Dávidnak csak fél órát kellett az óvoda ajtajában várakoznia, míg visszatértem a kalózszerkóval.
Végülis eredményesen zajlott a farsang.
Másnap jött hamvazószerda!
Az óvoda pedig katolikus.
Jön haza Dávid az oviból (mitörténtma?), és meséli, hogy Frau Schirmerrel ma fonalat égettek hamuvá, aztán a hamuval mindenenkinek keresztet rajzolt a kedves óvó néni a homlokára.
Wow!
De nem baj, ismerkedünk a katolikus szokásokkal is. Állítólag jó a fejfájás ellen.
Dávid egyelőre nem panaszkodott.

Boldog Új Évet!

Három hétig voltunk otthon.
9 órát jöttünk vissza.
Megérkeztünk a hó előtt.
Az első 2010-es herrlingeni hetünk mérlege:
Dávid beteg lett még otthon, úgyhogy egész nap játszhatott a régi-új játékaival.
Virág visszatért a munkába, még nem annyira kába :)
Jómagam élem a német anyák idegörlő életét, bár még váliumot nem szedek, de jó lenne, ha Dávid hamarosan visszatérne a falusi játszóházba...
A helyzet amúgy nem ennyire tragikus. Eddáék velkam-vacsorával vártak bennünket, nagyon kedvesen megosztottuk egymással a karácsonyi élményeket.
Hétvégére síelést terveztünk - elhoztuk a cuccot is Magyarországról, ebből aztán nem lett semmi Dávid betegsége miatt. Helyette takarítottunk, pakolásztunk és élveztük a havat.
Hó az van és nem is kevés.
Három napja esik.
Minden nap szorgalmasan eltakarítom a ház körül, naponta többször is - igazi téli sport a hólapátolás.
No, meg kellemes közösségi alkalom is.
Minden szomszéd lapátol, a gyerekek szánkóznak (végre értelmet nyert a házunk mögötti lejtő!), hógolyóznak, hóembert, hókunyhót építenek, merthogy az összelapátolt hó lassan embermagasságú lesz.
Reméljük hétvégére megmarad.
Reméljük Dávid nem lesz beteg hétvégére.
És akkor irány a sípálya!!!
Az utakkal nincs baj.
Csak hogy érezzük a szomszéd fűje fílinget: itt több hóeltakarító gépet láttam 1 óra alatt, mint otthon egész télen.
Na, ja.