Esik a hó

Épül a hóember.

Repül a hógolyó.

Csúszik a szánkó.

Jaj, de jó!

Pompor Zolika (32 éves) verse, amivel az első téli havazást köszöntötte, ami ugyan nem bénította meg a közlekedést, viszont az idegrendszerre jó hatással volt.

Mikulás idill

A vidám szülők mosolyogva nézik a Mikulást, aki ezúttal az erdőből jött ki, és egy napernyő alól a népes szomszédság körében előszámlálja egyen egyenként mindenkinek jóságát és rosszságát, hogy aztán megajándékozza a gyerekeket, és miután visszaváltozott Werner bácsivá elfogyasszon egy (két, három) kupica pálinkát a kép jobboldalalán álló úrral és a szomszéd szívsebésszel, míg a kép baloldalán lévő kapucnis hölgy halálra fagy.

Gemeindefest

Egy hónappal karácsony előtt...

Amikor iskolás voltam, nem vihettünk banánt uzsira, mert mi lesz, ha többiek megkívánják.

Nem mintha különösebben lehetőségünk lett volna fürtökben cipelni a banánt, de a direktíva az direktíva, akár van értelme, akár nincs.

Nem gondoltam volna, hogy két évtizeddel később itt, a szabad Nyugaton újra szembejön a banán.

Tegnap Dávid ovijában voltunk háromnegyedévi értékelésen.

Kedves Frau Blank elmesélte, miben jó és miben kevésbé Dávid.

Aztán mi is elmeséltük, hogy szerintünk miben jó Dávid.

Nagyon jó volt hallani, milyen ügyes, okos a gyerekünk (nem mintha bármi kétségünk lenne efelől...).

Aztán a tízóraira terelődött a szó.

Mit lehet és mit nem.

Kiderült, hogy ebben az első pillantásra nagyon szabadnak tűnő óvodában is vannak szabályok.

Jó lett volna előre tudni.

Szeretek megfelelni a szabályoknak.

Szóval nem lehet pl. akárhová, akármikor kimenniük a gyerekeknek (jó, WC-re mehetnek bármikor), csak ha előre szólnak a Frauknak.

Nem vihetnek tízóraira édességet, mert... mi lesz, ha többiek megkívánják.

Jó kis ideológia.

Ismerős.

Kicsit zokon vettem, mert én pakolom a tízórait, és szeretek megfelelni a szabályoknak, bár egy kicsit jobban a gyerekemnek - ezért vihetett eddig édességet, meg gyümölcsöt is.

Ezután nem fog.

Kenyeret kap vajjal.

Meg sajtot kolbásszal.

Esetleg egy kis snidlinget.

Oszt kész.

Na, jó néha banánt is.

De az csak nem baj?!

Bolhapiac

Dávidnak új szenvedélye van, úgy hívják: Laufrad.

Magyarul: viharbinga (copyright by Nagyinó).

A Laufrad lehet műanyag (ez az elterjedt Magyarországon),

lehet fa (ez az elterjedt a szomszédságunkban)

és lehet fém (ezt kapta Dávid).

Mivel a Pfarrer-Imhof Strasséban az egy gyerekre jutó Laufradok száma meg sem közelítette az egyet, folyton vita volt, ki menjen a géppel.

Az óvodai-iskolai-falusi bolhapiac jó alkalomnak kínálkozott egy beszerzésére.

Szerencsére jók a kapcsolataink, így már nyitás előtt 2 nappal megvolt Dávidnak a hőn áhított.

És mivel kedden segítettem az asszonyoknak 1-2 asztalt arrébb tenni, mi is bekerültünk azok közé a szerencsések közé, akik a nyitás előtti este lefölözhették a kínálatot.

Egy komplett tornateremnyi gyerekcucc gyűlt össze.

Mi célirányosan a sífelszerelésekre vetődtünk: léc, bot, cipő 23€.

A többi kacat, ami a batyuba került, csak ráadás.

Holnap megyek lebontani a terepet.

De nem baj :)

Vízesés

Hétvégén újra vendégek jártak nálunk.

Erikék jöttek.

Erik osztálytársam volt a bármadasban.

Aztán vasárnaponként együtt fociztunk.

Nóri, Erik felesége, Belgiumban (Gent) kapott 2 hónapos ösztöndíjat.

Félúton megálltak.

Úgy tűnik, útba esünk.

Van két kislányuk.

Emma és Aranka.

Emma Dáviddal egyidős.

Jót tett neki, hogy találkozott egyidős magyarul beszélővel.

Jó volt Emmával hülyésekedni, sírdogált Dávid miután elmentek.

Szerencsére csak egy napig volt rosszkedve emiatt.

Merthogy a hétvége tényleg jól telt.

Olyan helyre mentünk, ahová már rég szerettünk volna.

Bad Urach mellett van egy hegy.

Tetején vár.

A hegyoldalban vízesés.

Nagyon festői, mintha odatervezték volna.

Fent még csak egy kis patak.

Aztán zuhan 37 métert.

Végül újra kis patak.

Hátulról mentünk fel a hegyre.

Jó 3 km-es séta volt.

A gyerkőcök majdnem jól bírták.

Aztán fent lehetett játszani.

Patak fölött ugrálni.

Hegyi kunyhónál ebédelni.

A visszafelé vezető 4 km-et már nyakban is kibírták a gyerekek.

Végül pónilovaglással zártuk a kirándulást.

Ja, nem is, mert elmentünk fürdőzni este.

Merthogy 1 hónapra bezár a falusi élményfürdőnk.

Kénytelenek leszünk

másikat keresni.

De nem baj.

Szülinapi party

Kicsit már túlfutottunk rajta, de azért érdemes rá emlékezni.

Múlt hét vasárnap délután mi kávéztattuk a szomszédságot.

Virág és Dávid szülinapja volt az apropója az összejövésnek, de nem kellett kétszer mondani senkinek.

A és B tervvel egyaránt készültünk.

Sütés-főzés alapból volt.

Ehhez jött egy kis lakástakarítás, hátha esne az eső.

Nem esett (azóta sem - nem is emlékszem volt-e ittlétünk alatt ilyen aszályos hetünk).

Úgyhogy kint gyűltünk.

Nagyon elégedett volt mindenki a palacsinat-pizza-málnaszörp-női/férfi sör felhozatallal.

Ami egy kicsit feldobta az amúgy az időjárás, politika, természeti szépségek körül forgó beszélgetést, hogy Virág kitalálta: mindenki hozzon a gyerekeiről kiskori képet.

Hoztak is.

A legtöbben...

Nagyon jó hangulatú lett a délután.

Előkerültek a fényképezők is.

Legyenek nagykori képek is.

Mi valahogy elfelejtettünk képet készíteni.

Úgyhogy most egy nem akkor készült képet illesztek ide.

Ez talán szombat délután volt.

Szóval még a party előtt.

Edda nénin kitört a fűnyírás.

Itt az ősz, le kell tarolni a szent mezőt.

Dáviddal segítettünk egy kicsit.

Aztán beszállt Jochen is a szomszédból, amikor látta, hogy Eddáék fűnyírója nem indul.

Végül én vágtam, Dávid és Edda gyűjtötte a füvet.

Gyorsan megvolt.

Ez is srég :)

De nem baj :)

Szánkópályán focizni

Múlt hét kedden újabb érdekes tapasztalattal gazdagodtam a wippingeni öregfiúk edzésén.

Merthogy ez nemcsak amolyan foc-izgatás, hanem edzés.

Bár az edzőt még nem láttam csak egy középkorú urat kutyával, aki a labdákat és a trikókat osztja, mégis edzésnek hívják a kedd esti harcosok klubját.

Szóval már felénk is korábban esteledik.

Gondoltam is, megyünk terembe, mert 8-kor már nem látni a labdát.

De nem!

Kiderült, hogy van villanyfényes pálya is.

Úgyhogy, amikor leereszkedett az est és a köd (!) átcuccoltunk a másik pályára.

Ami egyáltalán nem egyenes, sőt - szerintem télen szánkóznak rajt'.

Szóval villany van, de a pálya srég (ezt Edda nénitől tanultam).

Nem is kicsit.

Lásd a képet.

Mi fel támadtunk.

Jó volt visszafutni védekezni.

Kilencig nyomtuk.

Héttől.

Amikor hazaindultunk 8 fok volt.

De jól esett :)

Itt van az ősz..

Itt vagyok újra.

Lassan egy hónapja nem írtam.

Nem mintha a semmi lenne.

Nem, sőt!

De csak sorjában.

Mint a rák.

Visszafelé.

A hét híre: Dávid óvodába jár.

Na, jó ez megszokott, de mégis új.

Merthogy a szomszéd gyerekek közül Paul is csatlakozott a Medve csoporthoz.

Őt pedig anyukája viszi oviba.

Egy kisbusszal.

Amelyikkel az IKEA kanapéért voltunk Augsburgban.

És szívesen viszi-hozza Dávidot is.

Hát, kipróbáltuk az óvodabuszt.

Előbb én is beszálltam hozzájuk.

De tegnap délben és ma is már egyedül jönnek.

Ahogy Dávid mondaná: izgulom.

Ő nem annyira, mint mi.

De megbízunk a szomszédokban, mert nagyon rendesek.

De tényleg.

A hétvégén kerekítünk is egy kis party-t, amolyan szülinaposat.

Lesz torta, gyertya, lufi, lego, fényképnézegetés.

Ha jó idő lesz, kint, ha nem, bent.

Merthogy itt van az ősz.

Kedden a wippingeni öregfiúkkal (AHA - Alte Herren Abteil) már ködben és 8 fokban rúgtuk a bőrt.

Erről később még többet is írok, mert megér egy külön posztot.

Szóval köd van, hideg, néha esik, de még nem havazik.

Azért Dávid már megkapta a téli felszerelését.

Mi is nézegetjük a kabátokat.

Elkél.

És fűtünk.

De csak egy kicsit...

De nem baj.

Home-Opatija

Miután sikeresen abszolváltuk a 9 órás utat 12 óra alatt (fél tíztől fél tízig) begördültünk rég nem látott hazánkba.
Bizony 2 hónapja nem szívtuk Budapest levegőjét, szinte el is feledtük, milyen.
Kb. fél nap kellett, hogy kijöjjön az allergiánk.
Bezzeg Herrlingenben a hegyi levegőn...
Nem baj, gondoltuk, megyünk a tengerhez, ott majd kitisztul szellem, lélek, orr-nyálkahártya.
Az első néhány magyarországi nap azzal telt, hogy több soron megültük az utóbbi hónap születés- és névnapjait, elintéztük, megvettük, kifizettük, amit kellett.
Aztán csomagolás, és irány Opátia (Opatija, Abbázia - kinek, hogy tetszik).
A homeopátia Dávid szövege volt, de teljesen igaza lett: elmúlt az allergia és némi barnaság is ránk ragadt a tengeri só mellett.
A szót egyébként a Zubolynak köszönhetjük :)



Hazafelé aztán megint dugók - beálltunk a hazatérő magyarok, majd a balatoni nyaralók sorának végére.
Vissza vonattal jöttünk Münchenig.
Nagyon kényelmes volt és szórakoztató és gyors - volt, hogy 200 is mentünk. Na, nem a magyar szakaszon...
Állítólag lett volna gyerekmozi is.
Nem volt, csak a helye.
Szerencsére volt nálunk laptop.
Ránk is szóltak.
Halkabbra vettük.
De ezeknek a németeknek még ez is hangos volt.
Mindegy, úgyis fejből tudjuk a Verdák szövegét.
Hallgattuk és hallgattunk.
Most megint itt vagyunk Herrlingenben.
Kipihenjük a stresszmentes szabadságot.
Virág dolgozik.
Mi legózunk.
Lehet, jövő héten eljutunk Legolandba is :)
De nem baj :)

Ha végre itt a nyár...

Néha tényleg nyár van itt is.
Bár az a forróság, mint otthon, annak hírét se érezzük.
Erre nem jönnek afrikai eredetű ciklonok.
Az a kevés meleg, ami idekóvályog, az legfeljebb strasbourgi eredetű.
Néha azért van 29 fok is.
Ilyenkor izomból napozunk.
5-8-ig.
Délután.
Mert általában hétköznap van meleg.
Szóval munka után.
De az is jó.
Van a közelben élményfürdő meleg vízzel és napozóréttel. (klikk ide)
Meg strand hegyekkel, erdővel. (klikk oda)
Hol ide, hol oda megyünk.
Egyik jobb, mint a másik :)
Nemsokára megyünk haza.
A sivatagi melegbe.
Bár ahogyan ismerem a formánkat visszük innen a hideget magunkkal.
De nem baj...

Forza Wippingen!

Otthon vasárnap délutáni rendszer foglalatosságom volt A FOCI régi bármadasosokkal.
Azóta csak, ha véletlenül hazatévedünk és nem marad el és ráérek, akkor megyek el/le.
Ez mondjuk kétszer fordult elő amióta Németországban vagyunk, azaz március óta...
Folyamatosan kerestem a lehetőséget, hogy itt is hozzájussak egy kis testedzéshez - ez jól hangzik, de kb. annyit jelent, hogy Virág megkérdezte, mikor megyek már el valahova focizni.
Foci helyett uszogatás volt a közeli élményfürdőben.
Az is jó volt, de mégsem az a csapatsport.
Kedden aztán megtört a jég: közel négyhónapi tétlenség után újra edzésbe álltam, bár a körülmények különbözőek, a fíling a régi.
Tudni kell azt, hogy a németek nagyon szeretnek Verein-elni (egylet, gárda, klub), van itt mindenféle Verein a kertépítőtől a testépítőig, én ez utóbbi típusú közül a közeli, kies wippingeni sportklubbal kerültem közelebbi kapcsolatba.
Wippingenről már írtam, Virág itt próbálkozott lőni a helyi öregfiúk lövészegyletében, de két alkalom után feladta.
Most rajtam a sor.
Wernerrel kedden átmentünk megnézni a fiúkat.
25-55-ig, szóval van akinél gyorsabb vagyok és vannak nálam gyorsabbak is.
Ja, és nagypálya.
Szépen lenyírva.
Mint Wimbledonban.
Mondjuk az nem focipálya.
Akkor, mint az Old Trafford-on.
Egyetemista korom óta nem játszottam nagypályán.
Akkor is inkább csak salakoson.
El is felejtettem, hogy a pálya csak a tévében tűni kicsinek, ha az ember elkezd rajta futkorászni, egyre nagyobb és nagyobb...
Merthogy futkorászhattam is.
Egyelőre sima talpú cipőben, ami alkonyatkor szinte használhatatlan.
Taknyoltam is egykettőre.
Előtte azonban még rúgtam egy gólt.
A végén kikaptunk 8-3-ra.
De nem baj!

(Vettem stoplist!)

Ebay

(Ez egy korábbról elmaradt bejegyzés lesz megtörendő a monoton kronológiai sorrendet.)

Amikor kijöttünk, persze mindent nem tudtunk magunkkal hozni.
Nem is akartunk, mert gondoltuk, jól megleszünk majd minden nélkül.
Aztán kezdett hiányozni ez-az.
"Amióta ez a mikro betette az ajtaját, minden megváltozott" - szokta mondani Dávid.
Merthogy egy új mikro volt az első beruházásunk.
Persze, nem új, csak nekünk volt az.
Az Ebay-en licitáltunk rá.
És megnyertük!
Laichingenből hoztuk el, ami nincs messze.
Jó nehéz volt...
Szerencsére kocsival mentünk :)
Aztán vágytunk egy ágyra is.
Olyanra, ami otthon volt.
Mert milyen praktikus egy IKEA PS kanapé.
Ha jönnek rokonok, barátok, lesz mire feküdniük.
Persze van itt ágy dögivel (Werner is vett két összecsukhatót), de az IKEA PS mégiscsak az otthont idézi :)
Szóval licitáltunk.
Egyszer - de azt nem nyertük meg.
Kétszer - azt meg megcsíptük.
30 €-ért!!!!



Ócsó volt :)
Már csak el kellett hozni Augsburgból (100 km).
Először arra gondoltunk befér ISTibe (ez a Corsánk neve).
De többen kételkedtek.
Aztán megkérdeztem Wernert kölcsönadná-e a Mercit, ami kombi.
De azt mondta, nincs rajta forgalmi, rendszám, télen használja csak.
Átmentem a szomszédba, hátha a Transporter...
És a német szomszédaink szó nélkül oda is adták!
Cserébe csak ISTi-t kérték, hogy a kislány eljusson a zongoraórájára.
Kölcsönös porszívózás után kulcsot cseréltünk, és már mehettünk is Augsburgba.
Mondanom sem kell, hogy majdnem a kisbusz is kicsi lett.
De végül egy jó állapotú kanapéhoz jutottunk, amit azóta is rendületlenül használunk.
Persze át kellett rendezni egy kicsit a lakást, hogy az új bútor beférjen.
De nem baj:)

Tűzijáték light

Nagy ünnepek vannak mostanság mifelénk.
A népek már a második hétvégén löködik egymást a vízbe csónakokról: Ulm és a szemközti Neu-Ulm színeiben.
Közben kitört a Volkfest is, hatalmas vurstlit állítottak fel a városszéli parkban.
Hangos zene, dodzsem, óriáskerék, céllövölde.
Tegnap mi is kipróbáltuk az első kettőt.
Jókat ütköztünk a helyiekkel.
Szép volt felülről a park és a templomok. Bár kicsit parás volt, amikor megállt a kerék, mi fent, közben hintáztak a kis gondolák. De túléltük.
Mondjuk, utána Dávidnak már nem sok kedve volt másra felülni.


De nem baj :)
Sétáltunk még egyet, aztán be a városba a Dunához.
Azt ígérték lesz tűzijáték és víziszerenád.
Mi, a pesti lövöldözéshez szokott magyarok nagyot néztünk, amikor negyed 11 körül (amikor odaértünk, fél tízkor még szépen alkonyodott) elkezdték lőni a rakétákat.
Akkor már jó ideje ott ültünk a folyócska:) partján és néztük a kivilágított hajókat árral szemben úszni.
Jöttek még rendőrmotorosok, a parton kb. 50 ezer ember sörözve, borozva, fázva (kb. 12 fok volt, ez itt a nyár?).
Aztán jött a szenzáció.
Pont előlünk lőtték föl a rakétákat.
Mind a tízet!
Hát szép volt csak kicsit alacsony, meg rövid...
Ami viszont utána jött az nagyon romantikus volt - gondolom inkább ez érdekelte az ulmi polgárságot.
8000 mécses, piros és sárga, úszott le a Dunán, közben az uszályról szólt a Kék Duna keringő.
Na, ez legalább érdekes volt.


Kár, hogy Dávidot ez már annyira nem hatotta meg.
De nem baj :)

Wordle

Molnár Peti barátunknak köszönhetjük az alábbi képkompozíciókat.
www.wordle.net

Köszönjük :)

Feltüzelve

Újabb érdekes német találmánnyal találkoztam minap.
A Bosch-fűnyírós szomszédasszony betonudvarán játszott Dávid a szomszédfiúval.
Most, kivételesen, két apák vigyáztunk rájuk.
Rudolf megunhatta az álldogálást, tevékenységre vágyott.
Bement a garázsba, és egy apró PB palackkal tért vissza, aminek a végére egy cső volt erősítve.
Alágyújtott a minipörzsölőnek, és a földet kezdte tüzelni.
Kérdem tőle: mi a célja? Hangyát sütöget?
Nem! A kockaburkolat réseiben burjánzó növényeket égette ki.
De nem baj.

Eperke és társai

Otthon tombol a nyár, itt kora májusi az idő.
De legalább érik az eper.
Van is egy szeddmagad eprészet a falu végén.
Mostanság sűrűn látogatjuk.
Dávid rohangász a sorok között.
Mi böngésszük az ültetvényt.
A bejáratnál kis kunyhó.
Amikor először jöttünk – persze doboz nélkül… - tudtunk összehajtogatós dobozt is venni (lásd kép).
Amikor másodjára, kicsit késve, hét előtt percekkel, már csak dobozos epret vehettünk, így az élvezet (és az ingyen degesz) elmaradt, de megszereztük az anyagot.
Tegnap örömmel tapasztaltuk, hogy a bódé kínálata egyre bővül: doboz, szedett eper, eperlekvár, receptek és tortaalap.
Mi lesz itt a málnaszezonban!
Két hét múlva érik az is – állítólag.
Két hét múlva jönnek öcsémék – ez biztos.
Majd csinálunk egy kis nosztalgiapartit – gyerekkorunkban imádtunk málnát szedni a nagyszülők málnásában.
Jó, nem imádtunk, de szedtük.
Eladásra.
Most meg fizetünk majd érte, hogy szedhessük.
De nem baj.

Fűre lépni tilos!

Azt hiszem most az egyszer jól tettem, hogy nem mentem a magam feje után :)

Történt ugyanis, hogy a helyiek a kertkultúra jegyében füvet nyírtak hétfőn.
A jobb sarokban a török riviéráról visszatért szomszédasszonyunk Bosch típusú elektromossal, a bal sarokban háromgyermekes háziasszony előbb benzines, majd később légpárnás fűnyíróval.
Köztük mi, és Werner bácsiék rétje.
A Bosch hamar lekapta a 30 m2-et.
Én is próbálkoztam volna segíteni, de a hároméves Hannes arrébb löködött, hogy ezt csak a Maminak lehet - én meg nem erősködtem, fogok veszekedni...
A másik terep kicsit agresszívebbnek bizonyult: egy kő kivégezte a benzines gépet. Ám egy háromgyermekes családanyát nem könnyű kiütni, Katherina előkapta a sufniból a légpárnás fűnyírót és adott neki.
Annyira belejött, hogy vágott egy ösvényt Werner bácsiék rétjébe is.
Nem is kicsit.
Én rákérdeztem, hogy esetleg ne vágjam-e le a többit, de ismét lebeszéltek: csak Edda néni beleegyezésével lehet...
Másnap Werner bácsi ül a napon, előtte a festőkészlet, és virágokat festeget táblákra.
- Mi lesz ez? - kérdem.
- Valamelyik őrült szomszéd belenyírt a mezőnkbe - válaszolja.
- Tényleg? - kérdem, és magamban hálát adok, hogy nem vágtam le az egészet.
- Most ültethetjük újra a mezőt! - válaszolja.
Ja, mert itt a mezőt is ültetik.
Egyik korábbi bejegyzésnél lehet is látni mosolygós teleshopos kislányt a virághintőporral (klikk).
Szóval elkészült a tábla.
Werner bácsi lecövekelte.
Aztán fogta a maghintőport, négykézlábra ereszkedett és behintette a mező sebét.
Jó alaposan.
Meg is locsolta.
Azóta már nő.
De nem baj!

Hivatali ügyek

Azt talán már írtam, hogy minden hivatali ügyünket 2 hét alatt elintéztük.
Németországban.
Kivéve a családi pótlékot (Kindergeld).
Ennek a hullámai azonban még itthon sem hagynak nyugodni.
Ja, mert most itthon vagyunk egy hétig.
Nyaralunk miegymás.
Közben intézkedem.
Vagyis intézkednék.
Bementem az Államkincstárba igazolásért, hogy eddig innen kaptuk a pénzt.
Nem volt hosszú a sor, fél óra alatt el is intéztem.
Aztán amikor már egy másik (hosszabb) sorban üldögéltem, és nézegettem a papírt kibökte a szememet egy fura dátum: 2004. 05.24.
Na, mi történt ekkor?
A Hivatal szerint ekkor született Dávid.
Szerintünk nem.
A helyes megoldás 2004. 08. 15.
Mehettem vissza.
Újabb félóra üldögélés.
Javítsák ki, mondom.
Születési anyakönyvi kivonat nélkül nem lehet - mondják.
Mutatom a lakcímkártyát, azon is rajta van a helyes megoldás.
Nem és nem.
Végül kiegyeztünk az útlevélben.
Persze az meg nem volt nálam.
De még mindig jobb, mint az anyakönyvi kivonat, mert az meg Németországban van...
Két óra sorban állás a semmiért.
Ja, és még egy aranyos dolog: állítólag az én hibám, mert nem néztem utána, hogy rosszul szerepel.
De mégis hogyan?
Eddig nem volt rá szükségem!
Most meg amikor kellene, nem tudják kiállítani.
Téboly...
Trehányság...
Na, erre mondom én, hogy a szomszéd fűje...
De nem baj?!

Kinderparadájz

Elmentünk Légólandba.
Dávid erősen ráizgult.
Kérdezgette tőlem is, hogy izgulom-e?
Hát, én annyira nem izgultam, mint ő.
De ez nem zavarta.
10-re mentünk.
11-re bent is voltunk.
Ott volt fél Németország; meg Ausztria, USA és Japán.
Mi lesz itt a gyereknapon?!
Marha meleg is volt.
Kicsit túlöltöztünk.
Nem hoztunk például fürdőruhát, pedig kellett volna.
Aki nyáron jön Légólandba, mindenképpen hozzon fürdőruhát!
Lehet fürdeni is!


Meg csúszdázni, meg pörögni-forogni, építeni, hullámvasutazni, enni-inni.
A sok Légótól eltekintve olyan ez az egész, mint egy jól sikerült vidámpark.
Bár az egyes attrakcióknál hosszabbak a sorok, mint a síliftnél a Csorba-tónál.
A Légótól mégsem lehetett eltekinteni, mert azért sikerült a szervezőknek pár milliót ide-oda becsempészni.
Amúgy nem hittem volna, hogy 8 órán keresztül bírjuk.
Megyünk legközelebb is.
És viszünk fürdőruhát!


Ma még mindig marha meleg volt.
A szomszédban felfújták a medencét.
Dávid végre fürödhetett egyet.
De nem baj!

Jó ebédhez...

Megfőztem életem első paprikás krumpliját.
Megettük.
Finom volt.
Amikor ilyen jó az idő (véletlenül 20 fok fölé emelkedik a hő), akkor kint eszünk a filagóriában.
Ma is ott ebédeltük a fent nevezett ételt.
Gondoltam Dávidot is bevonom.
Legyen ő a napos.
Szépen ki is cuccolt.
Megebédeltünk.
Gondoltam vissza is pakolhatna (ez már gyerekmunkának számít?), addig én kipihenem a fáradalmakat...
Mondom neki: ma én voltam a szakács, te meg a napos.
Mondja ő: Apa! Te nem vagy szakács, hanem apuka vagy, én meg nem vagyok pincér, hanem gyerek vagyok.
És elment rollerezni.
De nem baj.

Éljen május elseje

Amikor az anyák kiszabadulnak a munka fogságából.
És ki merre lát arra - családostul.
Mi például előbb várakba.
Majd Ulmba.
Végül a Bodensee-hez.
Egyik szebb, jobb, mint a másik.
Fagyi, kávé mindenhol.
Plusz egy kis roller, egy kis hiszti és rengeteg természeti, s épített szépség.
Mi is épültünk.
Ha nem is fizikálisan (mert a félezer km-t kocsival tekertük le).
De szellemileg és lelkileg biztosan.
Ma újra robot.
Ki merre lát.
Lehet, hogy lesz a héten valami óvodai anyák napja.
Merthogy itt május 10-e anyák napja.
De nem baj.

Még több képért klikk.

Ezen a képen...

Jelentem, az első napot szerencsésen túlélte erdei manónk.
Nem történt semmi különös, csak gyalogoltak teljes menetfelszerelésben 3 órát.
Hál' Istennek sütött a nap, így a legnagyobb gond az volt, hogy a csizma meleg.
Néhány képet csatolok a hétvégéről, ami ismét tartalmas volt.

Az Ulm környéki sörfőzdék (vagy 30!) éves összejövetelének
hivatalos 0,1 literes "korsója".
2 € betéti díjért haza lehetett vinni.
Nem ilyet vittem haza 2 €-ért...


A teleshopos hölgy mezei virágmagvakat árul kis kiszerelésben.
Hintsük be a ház környékét pipaccsal és ballangkóróval!


A szép napos vasárnapdélután a kicsi gyermek elnyalt egy gombóc Marlborót...

De nem baj!

Négy és fél éves gyerekek néha, néha szoktak sírni a hagymától

Hétfőtől szerdáig volt ovi.
Csütörtökön, pénteken nem.
Továbbképezték magukat az óvónők.
Szinte havonta van/lesz ilyen képzés.
Ahhoz képest, hogy csak vigyáznak a gyerekekre elég sokat járnak tréningre...
Úgyhogy egész napra megkaptam Dávidot.
Csütörtökön még szép, tavaszi idő volt, elmentünk parkolni Ulmba.
Reggel kilenckor:

1. rollereztünk,
2. kacsát etettünk,
3. csúszdáztunk,
4. sakkoztunk és malmoztunk,

de a legjobban Dávidnak a gördeszkapálya tetszett.
Rollerral legurult a félcsövön.
Nagyon vagány volt.
Erről most nincs kép, de tessék elképzelni egy Pókemberes (3kerekű) rolleres, szőke kisgyereket egy betonteknőben, amint üvölti: "Apa, ide nézz! Tök jó!"
Hát ilyen volt.
Az állatkert ezután kimaradt.
Péntek viszont dráma volt.
6 fok (szerencsére plusz).
Hideg és felhős.
Be is kellett fűteni.
Nem mehettünk ki.
Szobafogság.
Mit csinál ilyenkor az ember.
Alszik!
Na, ez volt.
De nem baj.

Ásó, kapa, nagy barlang

Hétvégén jól kipihentük a stresszmentes hétköznapokat.
Azt terveztük, hogy messzebbre kirándulunk.
Azt terveztük...
Szombat délelőtt rossz idő volt, így maradt a LEGO meg a forma1.
Szombat délután jó idő volt, így mehettünk a hegyekbe.
Egészen Leichingenig mentünk.
(Kiváló szakdolgozat-téma nyelvészeknek: miért végződik itt, Svábiában minden település neve ...gen-re.)
Leichingenben van egy barlang.
Mélyen a föld színe alatt (még jó...).
Volt, hogy 50 méter mélyen is voltunk.
Szép lett volna.
De nem egy négyésfélévessel.
Kb. mintha a sárkány barlangjában lettünk volna.
Szinte végig rohantunk.
Persze vigyázva.
Lépcsőn le, lépcsőn föl.
Dávid egy hős.
A szülei meg...
Szerencsére volt játszótér is.
Kint.
Még két fontos info:

• volt magyar nyelvű leírás a barlanghoz.
• volt nadrágszárvédő kamásni (kamásli).

Az erdőben meg adrenalinpark.
Azt majd legközelebb próbáljuk ki.
Most elég volt a földmélye.
Vasárnap a szomszéd faluban lövésznap volt.
Van lövészegyletük is.
A szomszédunk anyukája szerint hülyeség az egész, mert ezekből lesznek a sorozatgyilkosok.
Hát nem úgy néztek ki.
Kedvesek voltak.
Virág lőtt.
Újra (mivel Virág amúgy bajnok, kérdezzétek őt!).
50-ből 47-et.
Nagyon tud.
Dáviddal mi nyilaztunk.
Na, az se volt veszélytelen...
Végül a nap második felére már csak egy kis Hannes-szülinap maradt.
Sütivel, kávéval, homokozóval.
Traktorral.


De nem baj.

Darabot a szívemből...

Újra itt.
Mert hogy voltunk ott is.
Most négy napot.
Húsvétkor.
Furcsa ez az otthonlét, amikor sűrítve kapjuk a szeretetet.
Mindenki szeretne belőlünk egy órát.
És ez nagyon jó érzés.
Az már nem annyira, hogy nem tudunk mindenkihez eljutni.
Amikor nem utazunk, akkor telefonálunk.
Sőt, van, hogy akkor is telefonálunk, amikor utazunk.
Visszatérve próbáljuk újra felvenni a régi ritmust.
Nem mindig sikerül.
Akkor is elvisszük Dávidot óvodába, amikor az zárva van.
Akkor is elmegyünk uszodába, ha nincs nyitva.

Óvodába menet.

Próbálkozik az ember...
Az uszodázás végül sikerült.
Nem ott, ahol szerettük volna.
Közelebb.
Legközelebb is megyünk.
Élmény volt a fürdés.
Csuszoda is volt.
Meg gyerekjátszó - bokáig érő meleg víz.
Meg napozóterasz infralámpák alatt.
Amúgy német-módra.
De nem baj.

Itt a tavasz!

No para

Virágvasárnap délután ismét parkba mentünk.
Végre itt is kitört a nyár.
A tavasz idén is kimaradt.
Legalább 20 fok volt.
Délután 5-kor.
Gondoltuk (-tam) megnézhetnénk azt a sörsátras játszóteret.
Jót tesz a gyereknek egy kis társaság.
Meg nekem is.
Virág olasz kollégáját is vártuk.
Végül összefutottunk velük.
Tényleg végül.
Mikor már mentünk haza.
A parkolóban.
Ott azért mégse sörözhettünk.
Különben is: "apuka, maga azon már túl van!"
Szóval jól éreztük magunkat, és elmeditálgattunk a stresszmentes életen meg a német anyákon.
Előbbi tartalmasabb volt.
A stresszmentes élet a hosszú haj titka.
Dávidét tegnap levágtuk, már csak én vagyok hippi.
Bundeszfrizurával.
Virágé is elég fura (lásd kép), de neki legalább van időpontja odahaza.
Ma délután újabb jellemzővel gazdagodott a stresszmentes élet fogalomköre (van ilyen? mind1.):
úttörőtáborrá alakult a Pfarrer-Imhof 12-18.
Itt vannak Werner bácsiék unokái, a kislány (Maya) a másik kislányokkal szaladgál és sikongat, a kisfiú (Jascha) az asztalitenisz és a gitár szerelmese.
Délután engem is kétszer levert.
Nem gitárban.
Ott azért még nem tartunk.
Közben a háziak és a szomszédok rendületlenül palántáznak.
Láttunk ibolyát is.
Azt nem ők ültették.
Az csak úgy nő.
A mély erdő alatt, a kertünkben.
De nem baj.

Oviban kenobi 2.

A tűzoltóság mellett kell leállítani a kocsit.
Aztán felmászni a kerítésre.
Erwin Rommel táblájánál anya/apa levesz.
Keresztül a temetőkerten.
A kis vízesésénél jobbra.
Be a kapun az oviba.
Dávid a héten 2 napig volt óvodában.
Minden kezdet nehéz.
Ez csak nekünk volt az.
Ő hamar beleszokott.
Gátlástalanul beszél magyarul mindenkihez.
Az óvónéni magyar szószedetet kért.
Meg akar tanulni magyarul?
Szép nyelv, nem mondom, de mégis csak az lenne a cél, hogy Dávid tanuljon németül , nem az óvoda magyarul.
De nem baj.

Life is a highway

Hétvégén kicsit otthon voltunk.
Keresztszülőnek kértek, ezt nem hagyhattuk ki.
Pénteken délben beültünk a kocsiba, és rövid megszakításokkal lenyomtuk a 850-et.
Dávid nagyon jól viselte.
Mi is.
Este már az egyik nagyinál vacsoráztunk.
Szombaton a másiknál ebédeltünk.
Torta is volt.
32 éves lettem én...
Jó volt látni a családot: nagymamakat, nagypapákat, dédit, mindenkit.
Sokat beszélgettünk, meséltünk az itteni kalandokról.
Dávid sok-sok ajándékot kapott.


Az egyik kedvenc el is vesztett :(
Tomi és Emese viszont megtalálta :)
Közben (oda- s visszafelé) független mobilokat is szereztünk, így lesz német számunk is.
Szobaton még egy kis vásárlás és mozi is belefért.
Szó se róla.
Tőlünk nem kapna Oscart.
Vasárnap keresztelő a gyülekezetben.
Barátok közt.
Utána újabb élménybeszámolók és ajándékok.
Most nem veszett el semmi.
Délután foci.
Este pakolás a Villányin Tomival.
Köszönjük a segítséget.
Jó tett helyébe bor járt.
Vagyis Martini.
Hétfőn végleleg kipakoltuk régi otthonunkat.
Be a kocsiba.
Körbebástyáztuk a gyermeket zsákokkal.
Hétfőn délben beültünk a kocsiba, és rövid megszakításokkal lenyomtuk a 850-et.
Dávid nagyon jól viselte.
Mi is.
Már vártak Wernerék.
Azt hitték, hogy vasárnap jövünk.
Vajon miért?
De nem baj.

Már két napja...

Már két napja nem történt semmi említésre méltó.


Csak megemlítettem.
A LEGO-művek gyarapodnak.
Az egerek párzanak.
A sejtekről sejtelmem sincs.
De nem baj!
(mert holnap megyünk haza!)

Szőrös hóember

Mondták, hogy esni fog a hó.
Reggelre esett is.
Munkába menet hógolyóztunk.
10-kor hóembert építettünk.


Délre minden elolvadt.
Csak a három szőrös hóember állja még a sarat.


De nem baj.

Dől a fa!

Láncfűrész hangja hasít bele a déli harangszóba.
A szomszéd ritkítja az erdejét.
A fa már kidöntve, most csonkolás.
Werner bácsi előbb fát, majd kábelt vág fűrésszel.

(Werner bácsi és a szakértő.)

Előbb távolról, majd közelebbről figyeljük az eseményeket.
Mindenki segít.
Mi sem maradhattunk ki.
Gyűjtjük a gallyakat.
Később én is láncfűrészelhetek egy kicsit.
Jobban esik az ebéd.
Paulit is megpróbáljuk becsalogatni ebédre.
Bejön.
Majd kimegy.
Anyukája a jótett helyébe esti tűzrakásra hív.
5-re ott legyünk.
Ott vagyunk.
Ismét teljes a létszám.
Kicsit lassan indul a buli, majd felpörög.
Kenyeret sütünk.
És szalonnát.
Werner bácsi énekel is.
Az a szép, az a szép, jajajajajajajajaja.
De nem baj.

Parkolás

Parkolni nem lehet ingyen Ulmban.
Ma mégis sikerült, mert elmentünk a Messe-ig.
A vásártér egy nagy park szélén van.
A parkoló is.
Otthagytuk a kocsit, és bementünk a parkba.
Ott találtunk:
1 állatkertet
10 játszóteret
2 sörkertet (ugyancsak játszóterekkel)
2 focipályát (füveset, nagyot)
1 gördeszkaparkot
1 hidat
rengeteg kacsát
és néhány helyit (mert már volt vagy fél 6, mire odaértünk).
Szóval olyan ez itt, mint a Városliget ott, csak itt a fű zöldebb.
Voltak hajléktalanok is.
Na, ez végre ismerős volt.
Zenét hallgattak.
Sört ittak.
Volt biciklijük.
A biciklin hálózsák.
A bokorban bevásárlókocsi.
Tüzet raktak, jól érezték magukat.
A park közepén.
De nem baj.

(Ez nem az a park, hanem a kertünk.)

Oviban kenobi

Mivel ma semmi érdemleges nem történt (eddig) egy kis interaktív játékra hívjuk az olvasókat.
Mi látható a képen?


Lehet kommentelni.
Nem csak bloggereknek.
Átállítottam.
Bocs.
Dávid rendületlenül építi a legogépeket.
Most éppen DarthVader űrhajót.
Elnevezte grószmuttergrószfatternek.
Van hálózsákja is.
Dávidnak, nem a DarthVadernek, pedig...
Na, mindegy.
Szóval az meg vad(!) diznis.
De nem baj.

Szomszédok

Kicsi a világ.
Egyszer mindenki volt magyar.
Vagy ismert egy magyart.
Vagy nem.
Akiktől a lakást béreljük, erdélyi szászok.
Kicsit beszélnek, kicsivel többet értenek magyarul.
Nagyon kedvesek.
Edda néni és Werner bácsi.
A néni (Edda), mondta, hogy szívesen ad káposztát, ha székelykáposztára támadna kedvünk.
Van magyar szakácskönyve is.
Segesvárról származtak ide.
A hálószobánkban Segesvár térképek lógnak az ágy fölött.
Tegnap az is kiderült, hogy a felső szomszédunk valaha egy magyar lánynak udvarolt.
Tizenkétszer járt Magyarországon.
Azon belül Budapesten.
Azon belül a Szüret utcában.
Mi, ha otthon vagyunk egy saroknyira lakunk oda: a Villányin.
Most kiadnánk a lakást, ha kivenné valaki.
Kivenné valaki?
Amúgy Dávid már két napja barátkozik a szomszéd gyerekekkel.
Hannes és Pauli és Leoni és Hanna.
A fiúk kicsit fiatalabbak, a lányok idősebbek.
Bandáznak az erdőszélen.
Tegnap a három fiú autóversenyest játszott.
Túlélték.
Este a szomszédban virslizett az összes gyerek.
Dávid is.
Ezek a mi németeink nem is annyira távolságtartók.
De nem baj.

Megjöttek a kukások...

Már otthon is szelektíven gyűjtöttük.
Mintha tudat alatt erre készültünk volna.
Sokan mondták, hogy itt mi van, de nem hittük.
Hát most már kezdjük hinni.
Amikor bejelentettük magunkat a helyi hivatalban az egyik első kérdés az volt: elvisszük-e magunk a kukát, vagy hozzák ki házhoz.
Kikértük magunknak.
Így saját kukánk van.
Illetve lesz csütörtöktől.
Mert kihozzák.
Még sosem volt saját kukánk.
Van még sárga zsákunk is.
Abba is gyűjtünk anyagokat.
Papírt is külön.
Vissza a kukához: kérdezték, kell-e rá zár.
Vajon miért?
Belemennek a patkányok, vagy a mókusok, őzek?
Nem kértük, természetbarátok vagyunk.
És bizakodunk, hogy talán azért mégse mennek bele.
Reggel erre járt a kukásautó.
Egy rejtéllyel kevesebb.
A kuka tetején van egy felirat, hogy aszondja: kérjük ilyen és ilyen irányba kihelyezni.
Mármint a kukát.
Jót nevettünk: nem mindegy a kukásoknak, majd jól beforgatják ízlés szerint.
De nem.
Itt a kukás ki se száll a kocsiból.
Bent cigizik.
Láttam.
Reggel.
Egy robotkar emelte fel a kukát.
Amit, ha rosszul van beállítva, akkor nem tud megfogni.
Otthagyja.
Gondolom.
De a németek nem rakják ki fordítva.
Legalábbis mifelénk.
De nem baj.