Azt eddig is tudtuk, hogy Wernerékkel fantasztikusan jól jártunk, de ezen a héten ez még inkább bebizonyosodott.
A múlt heti tavaszelőt újra felváltotta a tél. Szombatra (03.06.) közel 20 centisre dagadt a hó, s mivel sok kedvünk nem volt a márciusi télben bóklászni, inkább bent töltöttük a napot a meleg lakásban.Vasárnap (03.07.) aztán Werner azzal indított, hogy ő menne síelni, nem tartok-e vele. Gyors egyeztetés után magamra kaptam a sícuccot, bevágódtunk a lakóautóba és elindultunk Tirol felé. A gyors egyeztetésre azért volt szükség, mert Virág lőni ment volna, így Dávidra nem maradt volna szülő. Szerencsére Edda otthon volt, így (Edda kivételével) mindenki mehetett a maga dolgára. Míg mi Wernerrel a graeni sípályákon élveztük a napfényt és a tél utolsó síelését, addig Virág Dáviddal, Eddával és Ajax-szal pörköltparty-t csapott nálunk. Ezzel legalább kicsit kompenzálhatták a férfiak lelépését (a pörkölt nagy adagokban már kész volt, Wernert is vártuk volna ebédre, csak hát...), és a háziak nagyméretű, kicsit furcsa fiáról, Ajaxról is megtudhattunk néhány ezt-azt. A síelés végül szerencsésen véget ért, este szép fáradtan újra együtt voltak a családok, feltöltődve vághattunk hát neki a Zoltán-nappal induló következő hétnek.
Hétfőtől (03.08.) már a hétvégi secondhandbasar (bolhapiac), no meg a hó volt a heti téma. Ovi után a szomszéd gyerekekkel szánkózni mentünk a nem túl messze lévő lejtőre. A bizalom irányunkban teljes, ezt most abban éreztük, hogy nemcsak a gyerekeket adta kölcsön Katerina, hanem a kisbuszt is a szánkózáshoz. Másfél órás csúszkálás után - némi külsérelmi nyomokkal - haza indultunk, ahol a szomszédasszony már lelkesen cimkézte a bazárra beadantó portékákat, köztük a miénket is. (Külön posztot érdemelne az egész bolhapiaci készülődés! Idén tavasszal már 33. alkalommal rendezik meg a falusi secondhandbasart, aminek szinte kultúrája van. Az egész rendezvény kb. 2,5 óra, de legalább egy hónapot készülnek rá. Idén mi is beadtunk némi ruhát. Az eredményről később.)
Kedden (03.09.) én is részt vettem az előkészületekben, és az őszi rendezkedés után rutinosan láthattam hozzá az állványok, asztalok, fogasok, dobozok padlásról szedegetéséhez - egyedüli férfiként az asszonyok között. Hát volt öröm, meg kell hagyni! Délután Dávid aúgy döntött, hogy a szomszédba költözik - lehet, hogy ennyire megviselte, hogy a hétvégén lepattintottuk?!
Szerdára (03.10.) nem nagyon emlékszem, annál inkább a csütörtöki napra (03.11.)!!! A reggeli ébredés után megittam egy pohár narancslevet - nem kellett volna :( Egész nap hasmenés, hányás - gyomorrontás vagy vírus? Nem derült ki azóta sem. Az viszont igen, hogy ilyen alkalmakkor a mit tesznek a svábok: kólát isznak és ropit esznek, hát tudnak élni! Én mindenesetre maradtam a magyar megoldásnál: tea és pirítós. Aznap nem is tudtam Dávidért óvodába menni (Katarina hozta haza), és mivel a kocsi itthon volt Virágnak is busszal kellett volna hazajönnie. Végül nem így lett. 4 óra körül betoppant Edda, hogy Werner szívesen hazahozza Virágot, közben csörgött a telefon, Katarina hívott, hogy ő is elmenne Virágért. Wernert választottuk. Megköszöntük, hálásak voltunk!
Pénteken (03.12.) már kicsit jobban voltam, de még mindig nem tudtam Dávidot oviba vinni. Katarina bevállalta, s azt is, hogy megeteti - gondolta, mégse kelljen szegény gyereknek kólán és ropin élnie egész nap. Aztán este jöhetett a félórás bolhapiacolás, ahol az előkészületekben résztvevők előre "lefölözhették" a másnapi nagy vásár előtt a termékek javát. Mi is vettünk ezt-azt. Némi legót, könyvet, pár ruhát. És izgatottan vártuk, hogy a mi beadott cuccaink elkelnek-e!
