Megjöttek a kukások...

Már otthon is szelektíven gyűjtöttük.
Mintha tudat alatt erre készültünk volna.
Sokan mondták, hogy itt mi van, de nem hittük.
Hát most már kezdjük hinni.
Amikor bejelentettük magunkat a helyi hivatalban az egyik első kérdés az volt: elvisszük-e magunk a kukát, vagy hozzák ki házhoz.
Kikértük magunknak.
Így saját kukánk van.
Illetve lesz csütörtöktől.
Mert kihozzák.
Még sosem volt saját kukánk.
Van még sárga zsákunk is.
Abba is gyűjtünk anyagokat.
Papírt is külön.
Vissza a kukához: kérdezték, kell-e rá zár.
Vajon miért?
Belemennek a patkányok, vagy a mókusok, őzek?
Nem kértük, természetbarátok vagyunk.
És bizakodunk, hogy talán azért mégse mennek bele.
Reggel erre járt a kukásautó.
Egy rejtéllyel kevesebb.
A kuka tetején van egy felirat, hogy aszondja: kérjük ilyen és ilyen irányba kihelyezni.
Mármint a kukát.
Jót nevettünk: nem mindegy a kukásoknak, majd jól beforgatják ízlés szerint.
De nem.
Itt a kukás ki se száll a kocsiból.
Bent cigizik.
Láttam.
Reggel.
Egy robotkar emelte fel a kukát.
Amit, ha rosszul van beállítva, akkor nem tud megfogni.
Otthagyja.
Gondolom.
De a németek nem rakják ki fordítva.
Legalábbis mifelénk.
De nem baj.