Acsitárihegyekalatt

Először nem ismertem fel, mert tangóharmonikán játszotta.
A szöveg lett ismerős, nem a dallam: a csitári hegyek alatt.
Fiatal srác nem messze a Münstertől, egy sarkon állva, kéregetve énekelte.
Magyar volt. Elméletileg.
Odafelé hallottuk először, visszafelé másodszor.
Ugyanazt, ugyanúgy. Mondjuk, azért a Zuboly jobb feldolgozásokat készít.
Ja, igen. Közben piacoltunk.
Ulm: szerda, szombat hattól egyig piac a Münster placcon.
Szépen németesen elrendezve: egy csokorban a virágosok, egyben a halasok, kenyeresek stb.
Jó hangulat volt, mert nem esett a hó, viszont sütött a nap.
Sok nép volt.
Vettünk zöldséget.
Is.
Háromszor mentünk vissza a kenyereshez morzsákért Dávidnak.
Jók itt a pékségek, na.
Délutánra kirándulást terveztünk.
Átaludtuk.
Amikor indultunk volna, jöttek a szomszédok.
Gyerekkel, süteménnyel.
Kirándulás helyett kertben kavicsszórás, alapfokú német nyelvtanfolyam.
Dávid német szókincse rohamosan gyarapszik.
Amikor jöttünk: Katze, Danke schön, Guten Tag!
Most le sem merem írni (le sem tudnám).
Mi lesz, ha jön az óvoda.
Szótár kell a gyerekhez.
De nem baj!